Máriapócs

Előszó

Máriapócsi Könnyező Szűz Mária

A szabolcsi nyírség közepén, homokbuckák vidékén fekszik Szűz Mária kedvelt búcsújáró helye: Máriapócs. Hány katolikus magyar szíve melegszik fel e szó hallatára, hány ezer és ezer lélek lelte itt vigaszát, megújhodását! Ide járt a régi nagy Magyarország északkeleti lakossága, ide jár ma is Pesttől-Debrecenig-Újhelyig Csonka-Magyarország katolikus népe. Nyíregyházáról a Mátészalkára vezető vasútvonalon harmadik állomás Máriapócs, innen lombos akácsor között háromkilométeres műút vezet a nyírségi csendes községbe, melyben a könnyező Szent Szűz kéttornyú, hatalmas románstílű kegyelemtemploma áll.
E Mária-szentély jelentősége 1696-ban kezdődik, amikor az oltár egyszerű deszkára festett Mária-képe könnyezni kezdett. November 4-től december 8-ig hullottak a könnyek e szent kép mindkét szeméből. Pontosan mondva: november 4-től december 8-ig 18 napon át könnyezett a szent kép, de közben 18 napig szünetelt a könynyezés. Amikor a környéken táborozó magyar katonaság tisztikara alaposan megvizsgálja a könnyezést, még érthetőbben világos lesz, hogy ez az Isten ujja s nem megtévesztés, mert a könnyezés csodáját és a vizsgálatot egyéb csodás események is kísérik: egy török katona, kezében a szabadságlevéllel átutazóban van Pócson, s mikor látja könnyezni a Szűz Máriát, megkeresztelkedik, hogy - mint mondotta - üdvössége nagy Anyjának fiává legyen, sőt lemond a hazájába való visszatérésről, hogy ker. kat. hitében nyugodtan élhessen. Vissza