Válaszúton

Előszó

Részlet a könyvből:
"Ondrej apja, Václav Urban, lakatosmester volt. A fiú még tizenegyedik évét sem töltötte be, amikor apja meghalt. Szülőhelyén, Lheotkán temették el a Marecsek-temetőben. Felesége, Anna, aki Prágában született, házrészét leányára, Ruzsenára, és fiára, Ondrejra iratta át, majd a lhotkai rokonok unszolására, hosszas habozás után elhatározta, hogy Prágába költözik a nagyapához. A rokonok azt állították, hogy a gyermekek érdekében cselekszik így. A felnőttek elhatározásairól rendszerint nem értesítik a gyermekeket. Búcsút kellett venniük az otthontól, ami Ondrejt úgy érintette, mintha még valakije meghalt volna.
Urbanék egy talpalatnyi földet sem mondhattak magukénak, mégis a fiúé volt az egész határ. Nem óhajtjuk különbnek festeni Ondrajt, mint amilyen volt, és olyasmit állítani, hogy a fiú szerette a természetet. Ez csak annyit jelenteni, mintha azt bizonygatnók, hogy a hüvelykujját szerette. Csak a városban elsatnyult emberek érzékenyülnek el a virágzó élet láttán, a napnyugta színein, vagy azon, hogy a fenyőfa alakja kirajzolódik a látóhatáron. A fiú hempergőzött a domboldalakon, fenyőtobozokkal dobálta meg a lányokat, gumipuskával lövöldözött a verebekre. Tudta, hogy fűzfavesszőből készül a legjobb íj, parittyája pedig a Fekete Szikla alatti bükkösből került ki. Már kétszer lezuhant ott, annyi baj legyen!" Vissza