Marinko, avagy a Halál zsoldosa

Fülszöveg

Doszpot Péter
A szegedi gyilkosság felfedezése után lehetett tudni, hogy sorozatgyilkossággal, sorozatgyilkossal állunk szemben, ami minden országban kiemelt feladata a bűnüldözésnek. Speciális dolgokat igényel a sorozatgyilkosok felderítése. Külön nyomozócsoportot kellett felállítani, külföldi rendőrséggel együttműködni - ez újfajta elem volt a rendszerváltozás utáni magyar rendőrség munkájában. Mindemellett más, új tényezők is megjelentek, hiszen brutalitása folytán kiemelt szerepet kapott a bulvármédiában. Egy év leforgása alatt 14 embert ölt meg. S hogy a Z. Nagy-gyilkosságot nem vállalja be a mai napig? Annyira hasonló a módszer, hogy nehéz elhinni. Védekezési technika. Meg egy picit presztízskérdés is. Marinko légiós, harcos volt, ezért gondolhatta úgy: őt ne kössék össze gyerekek lemészárlásával, mert az ciki egy jól képzett zsoldosnak. Hogy 2019-ben letelik a magyar börtönökre szabott ideje? Kiadjuk-e Szerbiának, vagy maradjon Magyarországon? Én azt erőltetném, hogy Magyarországon szabaduljunk meg örökre ettől az embertől, de Szerbiában is rács mögött töltse élete hátralévő részét.

Dr. Dezső Antal
Jogi pályám elején ügyészként figyeltem a Marinko-ügy tárgyalását. Abból a szempontból (is) újdonság volt ez a per, hogy a szegedi Z. Nagy-gyilkosság kapcsán nyilvánvalóvá vált: a maffiabűnözés nemcsak egymás közötti leszámolásokban nyilvánult meg, hanem elérte a mit sem sejtő polgárokat is. Szakszemmel ez volt az a nyomozás és bírósági eljárás, amelyben olyan minőségben folyt az állam büntető hatalmának az érvényesítése, ami ezt megelőzően nem volt tapasztalható. Olyan erőkkel derítették fel a bűncselekmények szálait, összefüggéseit, ami arányban állt a cselekménnyel. Addig sok esetben csak kullogott a rendőrség és a bíróság az események után, és itt volt az, ahol olyan „show-szerű" védelmet kapott maga az eljárás, ahol még a hajszálnyi lehetőségét is kizárták bárminemű gikszernek. Egészen elképesztő élmény volt, hogy a tárgyalási szakban végig szoros, testőri védelem alatt állt Vadócz Attila ügyész és Varga Zoltán bíró is. Azóta sem emlékszem olyan ügyre, hogy 24 órában kísérjenek egy ügyészt... Itt lehetett látni azt, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás felnőtt ahhoz, hogy miként kezeljen egy ilyen ügyet. Az apparátus ugyanazzal a tudással és képességgel rendelkezett, amelyekkel a bűnelkövetők. És az ítélkezés is végtelenül korrekt volt. Tudom, hogy sokan nem értik, miért nem kapott halálbüntetést, vagy tényleges életfogytiglant. A jogalkotásnak pont abban a fázisában történt az ítélkezés, amikor már nem volt halálbüntetés, de még az életfogytig tartó szabadságvesztést nem alakították át olyanná, amelyben figyelembe vették volna, hogy nincs már halálbüntetés. A bírói (pozitív) hozzáállásnak is köszönhetően nem fagyott rá az egész ügy súlya a tárgyalásra, sokat cikkeztek arról, hogy milyen „viccesen" veszi Marinko az egészet. Valamilyen módon (frizurájával, öltözködésével, napszemüvegével, vagy éppen azzal, hogy sokáig meg sem szólalt) mindig igyekezett a központba kerülni. Ugyanakkor láttam rajta: pontosan tudta, hogy megkapja a legsúlyosabb büntetést.

Hajdú Péter
Gyerek voltam még a Marinko-féle gyilkosságsorozat idején, így akkor csak annyit tudtam róla, hogy lemészárolt egy neves szegedi cukrászt a családjával együtt. Az ügyet mélységében így nem ismerhettem, de általánosságban van véleményem a gyilkosságokról, gyilkosokról. Az életellenes bűncselekményekkel szemben a lehető legkeményebben kell fellépniük mind a sajtóorgánumoknak, mind a hatóságoknak, a bíróságoknak. A létező legnagyobb szigorral kell büntetni. Tudom, hogy a halálbüntetést az uniós jogszabályok miatt nem lehet visszaállítani, de családapaként (is) azt gondolom, hogy - uniós normák ide vagy oda - nem normális, hogy egy vérengző gyilkos tette után 20-25 évvel akár itt mászkálhat majd közöttünk. Vissza