Colour Container

Előszó

Egyik korai művében (Monstrum etalon 1998) vélem felfedezni a monokróm festészet hagyományával kialakított párbeszédének első „fogalmazványát". A mű kétségtelenül arra a kettősségre utal, hogy a kép egyik általánosan elfogadott jegye a keretbe foglaltság, s amit körülfog, az maga a kép, az ábrázolt. A mű azonban azzal lep meg, hogy a keretbe foglalt, a hagyományosan képi elem nem-ábrázol semmit. A monokróm festészetet másként szokás nem-tárgyi és nem-ábrázoló festészetnek is nevezni, s ezek legradikálisabb megvalósulásmódjának tekinthetjük. A művet felfoghatjuk úgy, mint annak ironikus tudatosítását, hogy a keretbe foglalt lesz annak mértéke, ami nem körülfogható, s ami éppen, hogy mértéktelen, hiszen a monstrum a forma nélkülinek, a rend-kívülinek, vagy éppen valami olyan, az emberi mértéken túli isteni jelnek a megjelenése, ami nem ölthet alakot. Akárhogy is legyen, a monstrum valami olyannak a megjelenése, ami az embert azzal szembesíti, hogy az ábrázolt nem ölt alakot. Vagy mégis, hiszen a kép szabályos formába rendezi a szabályozhatatlant, a mérték alá nem vonhatót. Úgy tekinthetünk a képre, mint a nem-ábrázoló kép mérték alá vont megjelenítésére, egy olyan kísérletre, amely éppen a keret felől önnön korlátolt létére, vagy éppen nem-létére utal. A monstrum az iszonyatkeltő és leigázó nagyság keretbe foglalt kicsisége önmaga ironikus semmítése, annak bemutatása, ami számunkra elviselhető, a megzabolázott nagyság utáni mértékvétel. A művész dolga, az első monokróm és tárgynélküli kísérletek szellemében nem más, mint hogy „a művészetet szupremáciára vezesse, azaz ne érje be a jelenségek visszaadásának művészetével" Vissza