Ezer nap a palotában

Fülszöveg

Marlena de Blasi, aki már Velencébe és Toszkánába is olvasóit magával csábító hévvel szerelmesedett bele, most Olaszország újabb vidékére, Umbriába indul, hogy férjével, Fernandóval az ódon városba, Orvietóba költözzön. Ezen a tájékon se tengerpart, se közeli országhatár, így kevesebb az idegen, és nehezebben is fogadják be a jövevényeket. Marlena hozzálát, hogy befészkelje magát az új helyre, és azzal nyeri meg újdonsült szomszédjait, amihez a legjobban ért: befőzi magát a szívükbe. Történelmi érdekességekben bővelkedő, a táj szépségeit megidéző önéletrajzi írása hol romantikus és érzéki, hol ujjongóan vidám, miközben keresi a helyes egyensúlyt ebben a domb teteji városban, és persze a megfelelő otthont is - amely ezúttal egy tizenhatodik századi, félig-meddig romos palazzo egykori bálterme.
Marlena sokféle színes és emlékezetes egyéniséggel köt barátságot, szakácsokkal, grófokkal, pásztorokkal, még egy magányos hegedűssel is, és miközben megismeri történetüket, maga is részesévé válik életük tarka mozaikjának. Csodálattal teli hangon elevenítoi föl ezeket a bájosan bonyolult lelkivilágú embereket, a már-már ijesztően távolságtartó umbriaiakat, akik számára az élet mintha külön szabályrendszer szerint működne.
A kötetben ezúttal is ínycsiklandó recepteket találunk: az igazi focaccia leírása mellett a vörösborban pácolt, fűszeres sertéscomb, a sült gesztenyés polenta vagy a barnacukorfagylalt készítésének titkaiba avatja be olvasóit a szerző. Vissza