Előszó
"Martinovics..."
Sokáig csak a befejező pár sor volt ismeretes:
"Először Sigrayt vezették köztük el..."
1918-ban, az októberi forradalom után a "Színházi Élet" közölte - ma már tudom, hogy a...
Tovább
Előszó
"Martinovics..."
Sokáig csak a befejező pár sor volt ismeretes:
"Először Sigrayt vezették köztük el..."
1918-ban, az októberi forradalom után a "Színházi Élet" közölte - ma már tudom, hogy a "Renaissance" c. irodalmi folyóirat 1910. VIIII. 10-i száma nyomán - a "teljes" Martinovics-ot:
"Hallottad a hangot, a régi harangot..."
Így kezdődött; színpadi jelent lett belőle (nem tudom már, melyik színház játszotta, mint alkalmi darabot), Karinthy maga írta hozzá az instrukciókat is emlékszem: a színpadon, sötétben, egy csuhás barát, nagy könyvből olvasta a kezdő sorokat:
"Hallottad a hangot, a régi harangot,
Mit elrejt a nagy Duna mélyen?
Csak néha beszél, ha rázza a szél
Tavasszal, hűs májusi éjen.
Imádkozik érted sok régi kísértet,
Suhogni hallasz sok régi csuhát,
Csuhások setét, bús körmenetét
Éjfélben a hajóhidon át."
Ezután drámai előadásban folytatódik a vers, a színpadon elevenedik meg a történés, rapszódikus képekben, a vers sorai szerint.
Vissza 
