Külvárosi menyegző

Fülszöveg

Regényem szereplői jellegzetesen egyéni figurák, akik ott éltek körülöttem a perifárián a harmincas évek vége felé. A régi külváros legalább olyan egzotikus volt számomra, mint egy trópusi sziget, csak fel kellett fedezni. A mi utcánkban csupa sors dobálta, kiszolgáltatott kisember élt, akiket a szebb és jobb élet után ugyanaz a reménytelen vágy jellemzett, mint mostani regényem fiatal hősnőjét, Jutkát.
Akkori élményeimből először riportok születtek. Szentimrei Jenő, a kolozsvári Ellenzék akkori főszerkesztője közölte őket, aki belőlem, a nyelvszakos diáklányból is újságírót nevelt. E riportok hőseiből formálódtak aztán ki Sikátor című vígjátékom szereplői, s a sajátos mikrokozmosz kissé nyers és tragikomikus rajza megnyerte a Helikon 1937-es országos drámaplyázatán a bírálók elismerését. A darabot következő évben a Kolozsvári Thália Színház is bemutatta. Az erdélyi valóságirodalom és valóság-dráma egyik jelentkezését látták benne, holott én műfajilag inkább életképnek nevezném.
Hogy az általam oly jól ismert és egykor felfedezett világot átmentsem a mába, most regényt írtam a Sikátorból. Beleépítettem nemcsak a darab mondanivalóját, hanem egykori szereplőit is, azokat, akiket valamikor Benes Ilona, Czopán Flórián, Miklóssy Margit, Fényes Alice, Páll Magda, Tompa Sándor, Csóka József és Lantos Béla keltett életre a színpadon. Különben nemcsak azért írtam most meg ezt a könyvet, hogy egyik legjobbnak tartott munkámat felélesszem, de mert hiszem, hogy a múltat megmutatni a mának nemcsak tanulságos, hanem - remélem - érdemes is.
Marton Lili Vissza