Mashkar le Shiba Dukhades

Előszó

"Egy nép keresi magamagát egy hazában. Mert nincsen anyanemzete, ha van is olyan ősi, mint amilyenre a magyarság is hivatkozik. Távoli térben és időben. A nemzetben keres tehát hazát magának egy nép. A cigányság Mintha azért is bújna oda mindig a magyarsághoz, mert úgy érzi, mindketten árvaságra vannak hagyatva. Nem azért élt itt, mert mindig olyan jó lett volna, már úgy, történelmileg is letáborozni itt végleg, hiszen nomádvoltából ez a nép tovább is szekerezhetett volna, ahol vannak gazdagabb országok is. Csak, hát más dolog az, hogy ország, meg hogy haza. A legmeghatóbb, amit költőként lát az ember, hogy a hajdani nagy-nagy szülőföldet, melyet Trianon szétdarabolt, nemcsak a magyarok sokszor nacionalizmusnak minősített hazaszeretete tartja egyben még, hanem a cigányságé is. Ám: egy nép keresi az anyanyelvét is. Legjelesebbjei tíz körömmel akarják kikaparni azt az anyaföldből. Hiszen: valami ősemlékezetben fennmaradt a roma nyelv, de éppen ezért archaikusan és hézagosan is. Hétköznapi érintkezésre alkalmas, de, ha valami bonyolultabb szöveget kell előadni - mármint verset is - akkor cigány legyen a talpán ha talál hozzá szavakat. S talán mégiscsak szerencséje az a magyarországi romáknak, hogy nem nomádkodtak tovább Európában, hanem találtak maguknak egy olyan másik anyanyelvet is, a magyart, amely igencsak megfelel szertelenségeivel, ritmusgazdagságaival nekik. Ha én cigánynak születtem volna, nem tudnám összeegyeztetni nyelvi temperamentumomat az angolokéval, de még a hollandokéval sem. Talán a spanyolok mások." Vissza