Fülszöveg
„Valami ilyesmi a boldogság.
Fekszem egy hordágyon. Rohannak velem, nem tudom, hova.
Mintha álmodnék, olyan az egész. Érzem a rohanást, de nem látom. Csukva a szemem, nem tudom, és nem is akarom kinyitni.
Valaki matat az arcomon. Valamit az orromra és a számra tesz, hűvös levegőt érzek, megborzongok.
Jólesik a borzongás, érzem, hogy élek. Libabőrös vagyok, mindenütt, az egész lestem tiszta libabór.
Lélegzem, szívom a friss levegőt, eddig még azt sem tudtam, hogy ilyen jó dolog friss levegőt szívni"- így emlékezik vissza a regény főhőse azokra a pillanatokra, amikor végre kikerült a föld alól, a titokzatos alagútból.
Petőcz András új regénye, a Másnap, ismét megidézi Annát, a szerző Idegenek című nagy sikerű, Márai-dí jas könyvének tragikus sorsú főhősét. A kislány ebben a történetben végre eljut a „szabadság", a „bőség" világába, ahol, legalábbis kezdetben, „minden jó", ahogy azt ő maga tizenéves gyerekként gondolja.
Aztán ide is begyűrűzik a háború. Anna, már majdnem...
Tovább
Fülszöveg
„Valami ilyesmi a boldogság.
Fekszem egy hordágyon. Rohannak velem, nem tudom, hova.
Mintha álmodnék, olyan az egész. Érzem a rohanást, de nem látom. Csukva a szemem, nem tudom, és nem is akarom kinyitni.
Valaki matat az arcomon. Valamit az orromra és a számra tesz, hűvös levegőt érzek, megborzongok.
Jólesik a borzongás, érzem, hogy élek. Libabőrös vagyok, mindenütt, az egész lestem tiszta libabór.
Lélegzem, szívom a friss levegőt, eddig még azt sem tudtam, hogy ilyen jó dolog friss levegőt szívni"- így emlékezik vissza a regény főhőse azokra a pillanatokra, amikor végre kikerült a föld alól, a titokzatos alagútból.
Petőcz András új regénye, a Másnap, ismét megidézi Annát, a szerző Idegenek című nagy sikerű, Márai-dí jas könyvének tragikus sorsú főhősét. A kislány ebben a történetben végre eljut a „szabadság", a „bőség" világába, ahol, legalábbis kezdetben, „minden jó", ahogy azt ő maga tizenéves gyerekként gondolja.
Aztán ide is begyűrűzik a háború. Anna, már majdnem felnőtt nőként, sehol sem érzi otthon magát, folytonos idegenségérzését csak fokozza a mindennapokban egyre jobban jelenlévő terror, valamint a tudat, hogy hontalan menekültként a magányát semmi sem tudja feloldani. Talán ha megtalálná ismeretlen apját,minden megváltozna
Petőcz a tőle megszokott stílusban, nyugodtan, tárgyilagosan fogalmazza meg vízióját napjaink világáról.
A főhősnek, Annának a kiszolgáltatottsága a 21. század emberének félelmeit, szorongásait tükrözi.
Vissza 
