Másolhatatlan (dedikált példány)

Fülszöveg

"Kézenfekvőnek látszik/látszana, hogy ennek az önkörű transzcendenciának eszköze a hit. A vallás akár. Dobozi Eszter azonban versei egy részében mintha magát a hitet is eszközként használná: protestáns módon-hangon biblikus, lázadó, prófétáló. Nem harsány; inkább a gályára vetett prédikátorok hevületével panaszolkodik. Törmelékek, omladékok, romok, torlaszok, lakótelepi szeméthegyek fölött mondja a magáét." (Csiki László. "Fohász és megtestesülés" avagy Dobozi Eszter. Kalligram, 1998. 1-2. sz.)
"Ebben az érett költészetben a természetélmény egy elementárisan vágyott harmóniaképzetet és érzetet fejez ki, a történelemélmény viszont rendre disszonanciával telített. A személyiség mintha nem is metszésponton állna, hanem e két súrlódó malomkő között őrlődne: egymástól tartósan szétválasztani nem tudván azokat, csak reménykedhet, hogy önmagát megőrizheti, s hogy a természet - és a társadalom - túl fogja élni őt." (Vasy Géza: "...magamat adom a semmi ellen." Forrás, 2002. 1. sz.)
"A valós vagy valósnak vélt világok kibékíthetetlensége, az ebből (is) eredő meditatív lét- és szerepértelmezés számos alkotói szerepet, szerepkísérletet eredményez. A hely, idő, valóság, fikció bizonytalansága mellett, a személyiség is bizonytalannál válik, a való világ csak torzult létformákat kínál, s a talált vagy választott szerepek is csupán vállalt azonosságokat, nem önazonosságot nyújtanak." (Ekler Andrea: Visszafelé, aztán újra elölről. Létra az örökléthez. Magyar Napló Kiadó, 2004)
Dobozi Eszter 1956. április 30-án született Cegléden. Iskoláit szülővárosában, majd egyetemi tanulmányait Szegeden, a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakon végezte. 1979 óta középiskolai tanár, 1989-től a kecskeméti Forrás külső munkatársa, 1995 óta igazgatója a kecskeméti Kodály Iskolának, ahol 1981-től dolgozik. 1978 óta rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokban verset, prózai írásokat, tanulmányt, esszét. Vissza