Magyarország

Előszó

Ünnepi esztendőnk 1960, hazánk felszabadulásának tizenötödik évfordulója. Tizenöt esztendő nem nagy idő, kiváltképp egy nemzet életében, mégis, ez alatt a rövid idő alatt nagyot változott a világ sora, s benne különösképpen nagyot változott a magyar nép élete. Nemzedékünk joggal büszke évezredes történelmének sok szép szakaszára, amelyek során a magyar nép harcokban és a munka hétköznapjain alakította, formálta az életet, és balszerencse, nehézségek, megpróbáltatások közt is fenn tudta tartani országát. De történelmünk legszebb szakaszai közül is kiemelkedik az a tizenöt esztendő, amely a felszabadulás óta eltelt. Ez idő alatt népünk többet tett a haza felvirágoztatásáért, mint azelőtt nemzedékek egész sora. Magyarországot a Szovjetunió Vörös Hadserege szabadította fel a fasiszta járom alól. A magyar urak történelmünk folyamán nemegyszer vették igénybe idegen hódítók fegyveres segítségét, hogy biztosítani tudják uralmukat a magyar nép felett. A Vörös Hadsereget, a világ első szocialista államának katonaságát azonban ólommal, tűzzel fogadták, mert az a népszabadság, a nemzetköziség zászlaját hordozta. Már égett körülöttük az ország, de ők még mindig a Szovjetunió legyőzéséről, a szocializmus megfojtásáról ábrándoztak. A magyar nép legjobb fiai harcoltak a fasiszták ellen, és harcaikkal segítették a szovjet hadsereget. E küzdelmekben mindenütt a kommunisták jártak az élen. Ok voltak azok, akik leleplezték a nép előtt a háború igazi célját. Ok voltak azok, akik harcba szólították a népet a magyar és német fasiszták ellen. Közülük kerültek ki a hős magyar partizánok, akik Budapesten, Újpesten, a borsodi bányavidéken és az ország más területein hősi küzdelmet folytattak az ellenséges erők ellen. Vissza