Matematikai fizika II.

Előszó

A fizika az a tudomány, amely a fejlődése során a legszorosabb kapcsolatban állt és áll a matematikával és a matematika fejlődésével. A fizika és a matematika sajátos egymásra hatása a fizikai kialakulásától napjainkig végigkövethető. Számos fizikai kutatás vetett fel olyan matematikai problémát, amely aztán a matematika egészen új ágát nyitotta meg vagy lendítette tovább a kutatásokat a matematika ismert területein. Másrészt a matematika eredményeinek - és messzemenően nemcsak azoknak, amelyeket maga a fizika hívott életre - alkalmazása hatalmas mértékben hozzájárult a fizika fejlődéséhez. A megfelelő matematikai fogalmak és formalizmusok áttekinthetővé, egyszerűvé tették a fizika legtöbb fejezetét.
Kezdetben a fizika különböző fejezetei a természeti jelenségek különböző köreire vonatkoztak, mint például a mechanika, elektrodinamika, termodinamika. Ezek a fejezetek egymástól lényegében külön, egymás mellett álltak, természetesen sok pontban érintkezve egymással. Az anyag legkisebb építőköveire vonatkozó kutatások során új fizikai elmélet, a kvantumelmélet született meg. ez, mint a fizika új fejezete, az eddigiektől eltérően nem a többi mellé sorakozott: a már jól ismert jelenségköröket új szemszögből vizsgálta. A kvantumelmélet teljesen új szemléletet hozott a fizikába: ez az új szemlélet, úgy látszott, szöges ellentétben áll a régivel, és alapvetően megingatja a korábbi elképzeléseket. Épp ez ért sok támadás érte az elméletet; a támadások alapjául az szolgálhatott, hogy a kvantumelmélet axiómái sem fizikailag sem matematikailag nem voltak kielégítőek. Emiatt merült föl az igény a fizikai leírások elméletének olyan általános megfogalmazására, amely minél kevesebb, áttekinthető, fizikailag indokolt elvből indul ki, matematikailag tiszta alapokon nyugszik. Vissza