Mátraverebély-Szentkút

Előszó

Részlet a könyvből:
"A hagyomány szerint Szent László király 1091-92-ben ellenségei elől menekült a Cserhát dombjai közé, amikor egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de Szög nevű lovával átugratott a szakadék másik oldalára, és ekkor a ló patájának nyomán felfakadt az első szentkúti forrás. A legenda mögött a magyar irodalom szép képe húzódik meg: László az új Mózes, aki ugyanúgy törvényt adott népének és vizet fakasztott a pusztában, miként Mózes a zsidóságnak. Ennek emlékét őrzi a ma már csak nagy esőzések után élő, erdei Szent László-forrás. Az eseményt a bazilika szentélyének középső freskója jeleníti meg.
Az 1714-ben lejegyzett szájhagyomány szerint az ezeregyszázas évek közepén egy verebélyi pásztor néma gyermekével együtt őrizte a völgyben a nyájat. A fiú megszomjazott, és vizet keresett. Miután rátalált a forrásra és ivott belőle, beszélni kezdett. A csodát a Szűzanyának tulajdonították, ezért is nevezték el a forrást és a helyet Szentkútnak. Az emlékezet úgy őrizte meg, hogy a csoda a mai szabadtéri oltárral átellenben lévő forrásnál történt, amely fölé később a hét szentség ábrázolásával és a Szűzanya, valamint a pásztorgyermek megjelenítésével díszített kútházat emeltek. A zarándoknép évszázadok óta hívő áhítattal innen merít vizet. Az első csoda képi ábrázolását a kegytemplom főoltára fölött találjuk." Vissza