Léggömbvadászat

Fülszöveg

"...szükséges, hogy minden megfigyelő néhány besúgóval rendelkezzék. Besúgónak rendszerint azok az egyének a legalkalmasabbak, akik hivatásuknál vagy foglalkozásuknál fogva sok emberrel érintkeznek, sokat járnak-kelnek, és alapos helyi és személyi ismerettel rendelkeznek, továbbá olyan egyének, mint: vasúti alkalmazottak, levélkihordók, fodrászok, házmesterek, szomszédok, barátok stb... A besúgókat a feljelentésekben nem szabad megnevezni, és minden esetben meg kell jutalmazni őket. Írásban a besúgó kifejezést használni tilos..."
Ehhez hasonló okításokban részesül Zdenkó, Mátyás B. Ferenc kamaszhőse az egykori kakastollas Horthy-csendőr házában, ahova pártaktivista édesanyja elől menekül, aki a vasfüggönyt nem holmi ideológiai formaszónak tartja, hanem minden idők leggrandiózusabb színpadán, a szocializmus deszkáin folyó szomorújáték kellékének. Zdenkó kiválasztottságának: proletár-kékvérűségének az áldozata - sorsa kóros korképe a hatvanas évek erdélyi kultúrpolitikájának.
"Ha most valaki azzal jönne - vallja regényében a szerző -, hogy önéletrajzi fogantatású ez a történet, vállat vonnék vigyorogva, és kijelenteném: én élek! Hőseimet pedig vagy kivégezték, vagy beleőrültek jelenükbe, és öngyilkosok lettek... Na persze, nyolcvannégyben, amikor megírtam, még csak reméltem, hogy a velem egyidőben született rendszer megelőz a pusztulásban, reméltem, mert a kérdés úgy tevődött fel, ki kicsodát fog eltemetni, s nem magamra fogadtam volna... Ma (bár gyászban érik be az élet mélyebb szeretete) talán életben hagynám hőseimet, hadd örvendjenek e könyv megjelenésének ők is... Szóval ilyen és csakis ilyen értelemben önéletrajzi regény a Léggömbvadászat". Vissza