Mátyás király

Előszó

Részlet a kötetből:

"Három évszázadon keresztül olvasták. Áhítattal. Főurak váraiban, nemesi udvarházakban, paplakokban, tanító,k nótáriusok, deákos városi polgárok otthonaiban. A Corpus Jurist és Bonfinit. A nyelv, a rendi állás, a közigazgatás, úttalan utak sártengere, a közbiztonság hiánya, sőt mindezeken felül politikai határok végtelen távolságokra választották el egymástól, részekre szakították Magyarország lakosságát. Mégis a dunántúli domboktól a székely havasokig, Tátrától a horvát tengerpartig ez a két fóliáns egy nemzetté kovácsolta őket.
Egyik hasznos könyv volt; a mindennapi élet keretét, a közös jogot, a törvényt adta; gyakran kellett tanulmányozni s nem egyszer pajzsul emelni idegen önkény ellen. És itt volt a másik könyv, Bonfinié: Magyarország története. Bármi volt az anyanyelvük, a minden rendű-rangú hajdani hungarusok, akiket a közös deák beszéd tett egy nemzet fiaivá: ebből az öreg fóliánsból olvasták az ősök viselt dolgait, ebben érezték közös múltjukat s ennek alapján közös jelenüket. Ez volt a R e r u m Ungaricarum D e c a d e s.
A XVI. századtól a XIX.-ig ez a két latin könyv tette magyarrá a magyart. Voltak egyéb könyveik is, ha nem is sok: bibliák és ájtatos művek, melyek keresztényi mivoltukat jelentették, latin authorok, akik humánus európaivá avatták a bajszos, csombókos szittyákat. De valósággal nemzeti bibliájuk ez a kettő maradt: a Corpus Juris és Bonfini.
Werbőczit és a törvénygyűjteményt negyvennyolc söpörte el. Bonfinit az oknyomozó történetírás, az eredeti kútfők kiadása vetette félre." Vissza

Fülszöveg

(...)
Mit olvashatunk a sorokból és a sorok között, mit árul el a mai olvasónak a maga napjairól Bonfini?
Mátyás rendkívüli szellem, csodálatos energia; államférfi; hadvezér, tudomány- és művészetpártoló renaissance-király. Még szinte gyermek, mikor fejére teszik a koronát; csak arra szánják, hogy reprezentálja a Hunyadi-párt uralkodását. Ő azonban nem marad pártjának eszköze, bábja. Hiába zsörtölődnek az öregek, Szilágyi Mihály, Vitéz János és a többiek, mert azt hitték, övék a hatalom. A kamaszfiú egymás után szegi nyakát azoknak, akikkel együtt emelkedett, sőt akiknek vállán emelkedett. Az öreg Szilágyi Mihály kitör ugyan börtönéből s hívei felsorakoznak mellette. De azután baleset éri: török fogságba kerül s míg várnagyát kiváltják - neki fejét veszi a török. Vitéz bánatában hal meg fogságában, a pécsi püspök menekülés közben; némelyeknek sikerül külföldre szökniök... Maga a király mondja Bonfininek, hogy sose engedett másoknak beleszólást a maga dolgaiba. A nagy Hunyadi fia szerencsés hadvezér; sikerrel harcol a török és a német császár ellen. De hamar meg kell értenie, hogy sikereinek értéke kétes, felülkerekedni egyiken se tud a maga erejével. Megunja az egy helyben topogást s a renaissance emberének dicsőségvágyától hajtva, a maga hatalmáért, leendő dinasztiájáért kezd súlyos vállalatokba. Nem kiméli a magyar pénzt, a magyar vért. Bonfini kedvtelve időz Mátyás szövetségkötéseinél és a szövetségek megszegéseinél. Magyaráz, mintha vádolna. Vagy talán maga is örömét lelte ezekben: Bonfini is a renaissance fia, szerette az emberfeletti embert, a mindenáron hatalomratörőt. Vissza