Matyóföld

Előszó

A húszezer lakosú város Észak-magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a fővárostól 130, a megyeszékhely Miskolctól 45 kilométerre, a Budapest - Miskolc vasútvonal, a 3. sz. főútvonal mellett terül el. Település, történet
Régészeti leletek vallják: Mezőkövesd már a honfoglalást megelőző időkben is létezett, neve meglehetősen korán, 1275-ben fordul elő oklevélben.
A helyszerzők választása nem volt a legszerencsésebb, Muhi és Eger közelsége ezt egyaránt bizonyítja. A tatárdúlás idején a település meg is szűnik, a XV. században találkozunk ismét nevével, Terra Kuesd formában. Zsigmond király előbb a Justh családnak ajándékozza - csupán ekkor volt földesura! majd a Diósgyőri vár tartozékává válik. Szembeötlő lehetett a település, mert mi egyéb magyarázná, hogy Hunyadi János a husziták vezérével, Griskával épp falai között kezd tárgyalásokat.
Hunyadi Mátyás 1464-ben oppidum jelleggel mezővárosi rangra emeli, s címert és pecsétet adományoz Mezőkövesdnek. (A címer és az alapítólevél másolata a helyi múzeumban látható.)
A király hét év elteltével személyesen is meglátogatja „városát", s adománylevélben adóját „örök időkre" (!) leszállítva évi 200 arany forintban állapítja meg. Figyelemre méltó az a szívósság, amellyel a város védte-tartotta szerzett jogait; II. Ulászló, majd n. Lajos király is megerősíti a város korábban kapott és élvezett kiváltságait
A török megszállás, a már említett eger-közelség megpecsételte a város sorsát A török uralom bukása esztendejében csupán 22 adózót írtak össze, a lakosság kétharmada „futásban volt". S mert a baj sohasem jár egyedül: kiváltságait is elveszti a város, de úgy, hogy többé nem képes visszaszerezni.
A húszezer lakosú város Észak-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a fővárostól 130, a megyeszékhely Miskolctól 45 kilométerre, a Budapest-Miskolc vasútvonal, a 3. sz. főútvonal mellett terül el.
A lakosság szívósságára jellemző, aránylag gyorsan fölocsúdik: a XVIII. század közepe táján már kétszáz családnév ismert, s az ónodi helyett fölveszi az egri járás nevet. Milyen volt a város? Egy 1837-i, levéltárban megőrzött jegyzőkönyv szerint: „Mezőkövesden a Házak rendetlenül össze-vissza vágynák építve, mert utolszori pusztulásakor aki visszahúzódott, ideigleni megmaradhatására akárhol tsak holmi kunyhót és földalatti Lakhelyet galyabított magának, amiből osztán idő múlva Istennek hála, békesség idején házak építtettek." Igen, innen indult hát a város másfél évszázada a jövőnek, - a mának.
A fölfokozott, gyors fejlődést mi sem igazolja jobban, minthogy a szabadság szárbaszökésének esztendejében, 1848-ban 7823 katolikus és 92 izraelita személy lakta. S - igaz, csupán kis utólagos csetepatéként - a kápolnai csatából visszahúzódó honvéd sereg a város határában „sikeres utóharcot vívott".
„Gyásznapja" volt Mezőkövesdnek 1887. január21-e: a mezővárost nagyközséggé nyilvánították. A több mint tízezer lélekszámú helység azonban „lelkületében város maradt". (S vált ténylegesen is azzá ismét 1973-ban.)
Az 1700-as években a település belső része jellegzetes utcák nélküli halmaztelepülés formájában fejlődött. Az állattenyésztés újjáéledésével a belső magot körülölelte az állattartó épületek és ólas kertek övezete.
Vissza