In memoriam Stuiber Zsuzsa

Előszó

1944-ben született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányai után két évek a Műszaki Egyetem hallgatója volt, építészmérnöknek készült, majd elbúcsúzott az építészet nehézkedési erőnek alávetett világától. Rajzoló, festő, tárgyalkotó művész lett belőle, akinek érzékeny, pillanatélményeket rögzítő, érzelmekkel telített világa beleillett a hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje új szenzibilitásának definiált kategóriájában. Olyan alkotó volt, aki nem törekedett, hogy személyével, alkotásaival feltűnjön, látványos sikereket érjen el, hanem inkább beállt sorba kortársai közé, valóságos "szellemi kommunák" tagja lett, s azon a nyelven formálta meg egyszerű, nagyon személyes mondanivalóit, amelyen az általa nagyon tisztelt elődei és kortársai is szóltak. Ugyanakkor szűkebb kört vont köré a a gyermeki látásmód, amelyet maradéktalanul elfogadott és magáénak érzett. Mesekönyveket illusztrált olykor, rajzolt a korszak gyermekújságjába, a Dörmögő Dömötörbe. Általában azokat a legfontosabb tárgyakat, motívumokat rajzolta, festette, melyek minden gyermekrajzon megjelennek: házat, madarat, helyet, mesebeli állatokat, kisgyereket, anyát, apát, virágokat. Amikor barátainak, vagy magának rajzolt, akkor is úgy úszott be a kép terébe a ház, a kerítés, a gyerek, a sárkány, a felhő vagy a templom, mint papírból kivágott, egymáshoz közelített, egymáshoz rendelt meseszereplő egy sokak által ismert történetből. Festményei elvontabbak, mondhatnánk úgy is: alak- és tájkép-absztrakciók, melyeken jellé formálódik egy-egy szereplő, de megjelennek montírozott fényképek, máskor valódi jelek, betűk is, például az Alfa és az Omega, melyek nem kisebb dologra, mint a Mindenhatóra utalnak. Vissza