Agrár-album 1905

Előszó

Jókai Mór, az elmult év nagy halottja, regényt irt szegény Rab Ráby viszontagságos életéről. Ez a Ráby Mátyás igaz ember volt. Szándéka jó, jelleme tiszta. Istennek tetsző feladatot vállalt: fölszabaditani a népet a korrupczió iszonyatos nyomása alul. Igazságát átlátták s vállalkozásának üdvös czéljáról meggyőződtek. Azonban Ráby Mátyás, mint a császár hivatalnoka akart rendet csinálni. Használni akart, csakhogy az abszolutizmus kezével. És a kinyujtott kezet senki el nem fogadta. Az ősi magyar önkormányzati jogok sérelme árán, ezzel a jó emberrel a nemzet igaz fiai nem állottak szóba. Még a gonosztevők gyölöleténél, még az igazság szereteténél is nagyobb volt a magyarban az alkotmányos jogrendhez való ragaszkodás.
És ez a hatalmas közjogi érzék ellenségként fogadta a császári kiküldöttet. Ennek a jóhiszemü embernek kálváriát kellett járnia. Szánalommal forditottak neki hátat a jó hazafiak. Igazságát sárba taposták. Ráby Mátyást börtönbe vetették. Nagy embertelenség volt, a mi vele történt. De hát erre az embertelenségre nem volt orvosság a magyar földön.
Mit akarok én most ezzel a regényvázlattal? Hát csak azt akarom kihozni belőle, hogy nálunk minden kornak megvan a maga Ráby Mátyása. Talán ma is él, csak a neve más. Ha nagyon keresnők, bizonyára ma is megtalálnánk azt a férfiut, a ki a bécsi marschrutával, alkotmányos jogrendünk sérelme árán akar segiteni a közállapotokon. Vissza