A nagy titok (rossz állapotú)

Előszó

Ne várja itt az olvasó az okkultizmus történetét vagy módszeres monográfiáját. Ennek köteteket kellene szentelni, amelyekbe szükségképpen belekerülne teher-tétlenül nagy része annak a sok zagyva lim-lomnak, amitől éppen meg akarom kimélni az olvasót. Nincs is más szándékom, mint a lehető legegyszerűbben elmondani azt, amit e sokat ócsárolt és kevéssé látogatott vidékeken néhány esztendő alatt tanultam. Egy jóhiszemű utas benyomásait adom itt, aki bejárta őket, nem mint hivő, hanem inkább mint kiváncsi. Ha ugy tetszik, aféle ideiglenes összefoglalás vagy helyreigazítás lesz ez. Semmivel se tudok többet, mint amennyit bárki megtanulhat, aki ugyanerre az utra vállalkozik. Nem vagyok beavatott, nem voltak ihletve látó és titokzatos mestereim, kik avval a kimondott céllal jöttek ennek vagy egy más világnak határairól, hogy feltárják nekem az utolsó igazságokat s megtiltsák, hogy azokat másoknak eláruljam. Nem bocsátottak be elrejtett könyvtárakba, a legmagasabb Bölcseség titkos forrásaihoz, melyek, ugy látszik, léteznek valahol, de számunkra mindenkor olyanok maradnak, mintha nem léteznének, mert aki behatol odáig, halálbüntetés terhe alatt fogadalmat tesz, hogy nem szegi meg a hallgatást. Érthetetlen irka-firkákat sem betüztem ki s uj kulcsot sem fedeztem föl a nagy vallások szent kincseihez. Csak elolvastam és áttanulmányoztam a nagyobbik részét annak, amit e kérdésekről írtak; s a képtelen, gyerekes, elcsépelt és haszontalan dokumentumok óriási tömegében figyelmemet csak azon mesterművekre fordítottam, melyekből valóban lehet olyasmit tanulni, amit máshol nem találhatunk. Igy, megtisztítva ennek a visszariasztó törmelékektől tulgyakran eltorlaszolt tanulmánynak környékét, talán könnyitek azoknak a munkáján, kik óhajtanak s tudnak is majd messzebbre jutni, mint én. Vissza