Előszó
Gyakran hallunk- arról, erről-
Haszontalan gyermekekről,
Mint amilyen e két vitéz,
Max és Móric nevű csibész.
Ahelyett, hogy okos szóra
Hallgattak volna, s a jóra,
Azt nem ritkán megvetették...
Tovább
Előszó
Gyakran hallunk- arról, erről-
Haszontalan gyermekekről,
Mint amilyen e két vitéz,
Max és Móric nevű csibész.
Ahelyett, hogy okos szóra
Hallgattak volna, s a jóra,
Azt nem ritkán megvetették
És titokban kinevették.
Kettőjüknek - incselkedve -
Gaztettekre volt csak kedve!
- Embert, állatot hergelni,
Almát, körtét, szilvát csenni -
Ugye bizony kellemesebb
S ráadásul kényelmesebb,
Mint templomban általában,
S nyugton ülni iskolában.
- Ó, de jaj, ó, jaj, barátom,
Ha a dolgok végét látom!
Szörnyű e két gonosz balga,
Max és Móric viselt dolga!
- Íme hát, mit tettek ketten,
Felírva és lefestetten.
Vissza