Maximilian Kolbe

Előszó

Részlet a könyvből:
"1938-ban egy nagy vaskos nyomtatványcsomót hozott számomra a szerkesztőségi posta. Egy csomó füzet, brosura, nyomtatvány volt benne Lengyelországról - akkor éltünk a magyar-lengyel barátság megujulásának legszebb napjait - és egy sorozat fénykép, valami általam soha nem hallott intézményről, eddig ismeretlen nevü helyen. Nehezen betüztem ki a nevet: NIEPOKALANOW, de soha többé nem felejtettem el. Mert ezekből a fényképekből valami csodálatos szellem áradt felém. Már magában véve az is, hogy ilyen sok és gyönyörü fényképet küldenek ennyi dokumentummal kisérve, csak ismeretlen szerkesztőségi cimekre - nagyon meglepett. Ahogy pedig a fényképeket ujra és ujra végignéztem, magamban azt a megállapitást tettem: "Ez vagy egy nagy blöff, vagy aki ezt csinálta, szent." - Egy kis cikket irtam azonnal gyermeklapomban Lengyelországról, melyet követett volna egy másik Niepokalanowról, de már az első sem jelenhetett meg: kitört a II. világháboru.
Mikor az Uj Emberben az első hiradást olvastam Maximilian Kolbe atya hősies vértanu haláláról, szinte lázas izgalommal futottam végig a sorokat, s mikor megtaláltam benne Niepokalanow nevét, élőként álltak előttem a hajdani képek és a nekem küldött iratcsomó - vagy még inkább az a lélek, amelyet abból megéreztem. azóta keresem és kutatom mindenütt Kolbe atya szent életének titkát és lépten-nyomon beléje ütközöm. Ugy érzem, hogy még Életében ismertem, és most halála után adósságot rovok le, mikor irásommal tanuságot teszek szent voltáról..." Vissza