Ghymes

Előszó

1998-ban úgy hihettük, a semmiből tűntek elő, pedig akkor már több mint tíz éve muzsikáltak és öt lemez volt mögöttük. Mégis, a Rege-album egészen új színt hozott, új teret nyitott azoknak, akik addig csak a népzenét kedvelték - vagy éppen ellenkezőleg: nem szerették -, a felvidéki zenekarnak pedig elhozta a szűkebb szakmai berkeken kívüli ismertséget. Az azóta is zenekarvezető Szarka Gyula alapította Ghymes a szisztematikus népzenei gyűjtéstől, az autentikus táncházi muzsikától indult 1984-ben, s bár kezdettől játszottak feldolgozásokat, fokozatosan jutottak el saját, csak rájuk jellemző hangzásvilágukig, melyre azóta sem talált ki senki jobb kifejezést, mint ahogy a zenekar nevezi: Ghymes-muzsika. A szakma a világzene-kategóriába sorolja őket, de a Ghymes-muzsika ennél talán több: a Rege-Smaragdváros-Héjavarázs, a legutóbbi három album vonulatában a népzenei alapok mellett egyre erőteljesebb a szerzői jelenlét, melynek meghatározója a szintén alapítótag Szarka Tamás zeneszerzői és szövegírói munkája, olyan - most már nyugodtan mondhatjuk: örökérvényű - csúcspontokkal, mint a Bazsarózsa, a Tánc a hóban, a Vágyalku és a Héjavarázs. Tamást jól kiegészítve a régi zene és a klasszikus irodalom iránt vonzódó Gyula is ír zenéket.

"Két nagyszerű dolog létrehozásában vehettem részt eddigi életemben: egyik a zenekar, másik a családom. A zenekar jelenti a ZENÉT, a sikert, a megismételhetetlen koncerteket, amikről már gyerekkoromban is álmodtam. És persze a társakat - köztük öcsémet, Tomit-, akik nélkül ez nemigen jöhetett volna össze. A család jelenti a hazatérést, a biztonságot, a helyet, ahol megtalálom az általam legféltettebbeket: gyermekeimet és feleségemet. Jelenti szüleimet, akik lehetőséget adtak, hogy öcsémmel együtt elindulhassunk a zene irányába. A zenekarosdi összetett játék. Néha a mennybe emel, néha a pokolba taszít; de meggyőződésem, hogy aki teljes életre vágyik, annak mindkét helyet meg kell járnia - egyszóval nagy ajándéka a sorsnak. Mindenkinek köszönöm!" /Szarka Gyula/ Vissza