Mednyánszky László

Előszó

Nagy mesterink sorában különálló jelenség Mednyánszky László báró. Stílusa nem tart rokonságot valamely más művészünk stílusával. Életszemlélete, világnézete épp oly rokontalan. Egészen különleges az élete folyása is, tele lélektani rejtelmekkel. Ez a különállás jellemzi művészetét is, amely sajátszerűen lírai és monumentális. Ezt a művészetet a maga széles skálájában nem ösmeri a közönség. Mednyánszky nem volt szorgalmas kiállító, többnyire csupán tájképei kerültek a nyilvánosság elé, monumentális és megdöbbentő erejű emberképei alig.
Ezt a művészegyéniséget mutatja be Kállai Ernő jelen műve. Nem csodálkozunk azon, hogy csak ily későn került sor erre az irodalmi bemutatóra: a feladat rendkívül bonyolult és a mester jellemének és művészetének elemzése, megértése módfelett nehéz. Akadály az a külső körülmény is, hogy a mester művei messze vidékeken szóródtak szét és számuk több ezer. De mindezeket a nehézségeket sikerült a szerzőnek többévi kitartó munkával legyőznie.
Kállait eddigi irodalmi munkáiból úgy ösmerjük, mint kitűnő érzékű művészeti kritikust, akinek kulturált szemlélete biztosítja művészeti fejtegetéseinek hitelességét. Alig tudnánk olyan valakit említeni, aki a Mednyánszky-problémát ilyen eredményesen tudta volna megoldani. Azért tartjuk örvendetesnek Kállai művének megjelenését, mert végre a nagy mesterhez méltó monográfia hozza közelebb ezt a sok tekintetben félreértett, kitűnő művészt a közönséghez. Vissza