Családi ház

Előszó

Részlet a könyvből:
Zsófia behúzódott a kocsi homályába.
A lassan alászálló alkonyat szürke fátylait hirtelen széttépte az utcán kigyulladó ívlámpa fehér ragyogása. A ház sárga falán végigsöpört a fény.
Anna lépett ki a kapun. Futó pillantása a sarkon álló autót érte. Mintha bólintott volna az úrnője felé, amikor szélesretárta a kaput.
Zsófia előrehajolt. Mereven figyelt. A lélekzetét is visszafojtotta és érezte, hogy forróság önti el az arcát.
A kapu tág torkán ebben a percben suhant ki a vörös sportkocsi.
Zsófia a soffőrhöz hajolt.
- Utána - súgta rekedten. - De óvatosan ! - tette még hozzá és újból érezte, hogy az izgalom és a szégyenkezés láza száguld át a testén.
Visszadőlt az ülésre.
- Ostobaság - mormolta maga elé. - Ostobaság ! És mégis...
A vörös autó könnyedén kígyózott villamosok, autóbuszok, lassan gördülő lovaskocsik között és Zsófia éppen arra gondolt, hogy ez az út megint csak kudarcba fullad, amikor a Ferenc József-hídnál tilost jelzett a rendőr és a vörös autó megtorpant. A taxi utólérte és szorosan a nyomába szegődött.
Zsófia pillantása mohón tapadt neki a körutak forgatagában előttük suhanó fényestestű kocsinak. Nekifeszült a ragyogó tetejének, csillogó sárhányóinak, a fehér rendszámtáblájának. A tekintetén át szívta magába az annyira jólismert képet és az autó fordulása közben az ablak mögül felködlő szőkefürtös fejet és a kormánykerékre nehezedő fehérkesztyűs kezeket. Vissza