Előszó
Részlet:
"A tengerről friss szellő kapaszkodott a partra és beletépett a fügefák sötétzöld lombjába. Lent, egészen a viz szélén, állott iván Rapp. Karcsu alakja kiemelkedett az ezüstszínű...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A tengerről friss szellő kapaszkodott a partra és beletépett a fügefák sötétzöld lombjába. Lent, egészen a viz szélén, állott iván Rapp. Karcsu alakja kiemelkedett az ezüstszínű háttérből. Keskeny, csaknem kisfius válla előrehajolt, fehérbejátszó, sötét haján alkonyi fények nyugodtak.
Eszter megállt. Édes boldogság markolt a szivébe, erősen és követően és vérhullámot sodort halvány arcába. Utazás, vonatzakatolás, hajóringás ... most minden maradt mögötte maradt. Egyetlen mély, lenyügöző érzés tartotta fogva.
Visszafojtot lélegzettel figyelt. Milyen nagyszerű ez a férfi a szabad ég sátrával a feje felett, lábainál a távolba nyuló aluminiumszinü vizzel, oldalán a vörös sziklák kopár, zord kulisszáival!
Felemelte kezét. Megmozdult, egyetlen lépést tett csak a férfi felé.. a kavics megcsörrent és Iván Rapp gyorsan, idegesen fordult hátra. Sötét szemében láng izzott fel és keskeny arcára izgalom huzódott.
-Eszter, hát megjött?
pár lépéssel már fenn is állt a lány mellett az uton.
A lány mosolygott. Mosolya elárulta az örömet, a széles határtalan örömet, ami betöltötte egész valóját.
- Csakhogy itt van végre! - mondta a férfi mély, zengő hangon és keze rákulcsolódott a lány meleg kezére.
Eszter megzavarodott."
Vissza 
