Mégegyszer elmondom...

Előszó

Fenyves Ferenc, akinek az irásait, egy iró és újságiró életének állomásait, kötetbe gyűjtve nyujtjuk át az olvasónak, nem akarta, hogy ez a könyv megszülessen. Nem akarta mert mint hangoztatta, az újság számaira irt minden közlemény csak egynapos életű, másnap meghal. Azonkivül, irja egy helyen fájdalmas csalódást okozna ha az olvasóim, akikkel valami láthatatlan, de meleg testvéri kapcsolat fűz össze, nem sietnének megvásárolni a könyvemet. Ez az oka hogy Fenyves Ferenc életében, noha barátai és tisztelői sürgették, nem jelentek meg összegyüjtve kötetekre rugó irásai, melyek nagyrésze az újság számára iródott ugyan, de mégsem egynapos életűek, mert időn és téren átívelő tiszta szellem és lélek csillog bennük. Fenyves Ferenc, a magyar tollnak ez a csendes, szerény és elrejtőző munkása, már az öröklété, de irásai elhintve az évek során toronymagassá dagadt ujságkötetekben, megmaradtak nekünk és ugy érezzük, hogy egy igaz embernek, nagy és harcos újságírónak, az irás művészének állítunk szerény, de méltó emléket, ha írásait kiemeljük az újságok sárguló oldalairól és egymás mellé illesztve, mint a lánc szemeit, felépítjük belőlük egy példásan nagyszerű emberi élet képét. Fenyves Ferenc irásai megérdemlik, hogy átmentsük őket e könyv lapjaira, mert ezek a kisebb-nagvobb irások nem a szó konvencionális értelmében vett újságcikkek, amelyek valóban elmúlnak a nappal, hanem kritika és vallomás; egy letűnt kor jelzőlámpái, melyek áttörnek a mult ködén; távoli hangok, melyek ma is élnek; egy derűs-bölcs lélek üzenetei; egy harcot álló újságíró életének szinei. Emberi közvetlenség, elzsongitó melegség, szeretet és igazság szomjuhozása, emelkedett világnézet, szelid humor és odaadás, önfeláldozás és elvhüség sugárzanak felénk e sorokból, - függetlenül az időtől... Vissza