Megnyitáselmélet

Előszó

A megnyitásról

A sakkjátszma külsőleges megnyilvánulásának ama részét, midőn a gyalogok és figurák kilépnek a küzdőtérre, megnyitásnak mondjuk.
Nimzowitsch szerint mindaz, amit a megnyitásról tudunk, csak egy kicsiny sziget a lehetőségek óceánjában. E megállapítás igazságának tudatában nem is célom a küzdelem mobilizációs stádiumában az összes lehetőségek halmazával elrettenteni a tanulni vágyót, hanem a megnyitások eszmebeli megvilágításával és mindama pozicióknak ismertetésével kívánunk foglalkozni, melyek az elmélet szempontjából a legfontosabbak. Mert jól jegyezzük meg, a megnyitás szellemének megértése és a jó példák megválasztása sokkal értékesebb útmutató, mint a memória változathalmazai.
Tudva azt, hogy a megnyitások fő változatainak alaposabb ismerete gyakran döntő tényező, okvetlenül szükséges a sakkozás mechanizmusának mélyére nézni hogy felismerjük azokat az elveket, amelyek egy-egy megnyitás jellegzetességét adják. Csak így válik tudatossá mindaz, amire törekedni kell. Le kell tehát győzni a léha kontárok változat-iszonyát, A rendszeresség és a tudatosság érdekében egy bizonyos középúttól nem térhetünk el, de okszerű módon tartózkodunk a változatok túlzott halmozásától.
Minthogy egyenrangú ellenfelek között a játszma sorsa rendszerint a középjátékban dől el, azért a megnyitásban törekedünk már megteremteni a jó középjáték előfeltételeit. Vissza