Előszó
Hát azt is mondták nekem tavaly ilyenkor, hogy háttal nem kezdünk mondatot, ide írtam, háttal a LÉGYOTT-bevezetőbe, és volt olyan, akinek nem esett le, hogy hát mese az egész. Mese, mert valami...
Tovább
Előszó
Hát azt is mondták nekem tavaly ilyenkor, hogy háttal nem kezdünk mondatot, ide írtam, háttal a LÉGYOTT-bevezetőbe, és volt olyan, akinek nem esett le, hogy hát mese az egész. Mese, mert valami olyasmit hallottam valahol nagyon régen, hogy ha valami úgy kezdődik, hogy "hát az úgy kezdődött", akkor az mese, és ha én valami olyasmit hallok, akkor az rögződik a fülemben és nem tudok a dallamától megszabadulni, hát le kellene rólam esnie minimum, elhagynom valahol, minimum véletlenül, de azt se venni észre sohasem, hogy hát elhagytam, minimum valamit. Másodjára is, valami Operamit.
Hát második az Operafesztivál, második a LÉGYOTT. Másodika nem lehetett volna a nap, lévén mert a LÉGYOTT, még ha mégse is, az Operafesztivál idején, 2002. június 14-23. Hát tavaly azt is mondták, hogy azért is jó ez a LÉGYOTT könyv, mert mindegyik lap tetején meseszépen ott van az, hogy vasstibi, mire mondtam, hogy hát nem is az van a tetején, hanem az "Eredeti üzenet", és akkor arra gondoltam, hogy idén az lesz a címünk, kerülendő a mesében a sok vasstibit, nem mindig vagyok a magam szerelmese, hogy "Eredeti üzenet", de aztén mégis maradtam a LÉGYOTTnál, azaz MÉGSE a LÉGYOTTnál: miért ne legyen jó ez a LÉGYOTT könyv is. Önök majd, mint a mesékben, eldöntik, hogy hát érdemes-e. Hát akkor legyen MÉGSE LÉGYOTT, Kékszakállú találkozzon Cso-Cso-Szánnal, azaz mégse találkozzon, szóljon ez a légyott egy mégserandevúról.
Vissza 
