Előszó
Szeretem az esőt, ahogy éleszti a természetet, új kedvet kapnak a virágok, lemossa a fák porát és minden élénk színűvé válik általa. Szeretem monoton kopogását és azt az érzést, hogy megtisztulunk kívül-belül.
Szeretek sétálni ilyenkor, szóval jól érzem magam és az sem baj, ha megázom.
És imádom a hóesést, amikor fehér csillámok záporoznak rám, olyan csordultig tele érzést kapok ettől, ünnepi hangulatom lesz. Nem szégyellem ezt az állapotot.
Mégis van, aki azt mondja: ez nem teljesen komplett, ilyenkor sétálni? Ugye, hogy nem vagyunk egyformák? Pedig lehet, hogy neki is igaza van.
Hát ilyen könyvet vettél a kezedbe, Kedves Olvasó, útkereső, van, aki szeretni fogja, de lesz, aki azt mondja, ez túl sok.
Javaslom, ha sokat vagy falak közt, hát változtass, sétálj mindennap egy kicsivel többet.
Keress akkor is új utakat, ha munkába igyekszel, ne a megunt irányba menj, hidd el nem lesz fárasztóbb, sőt!
Egy alkalommal, ismeretlen plakát állít majd meg, talán egy előadást kínál, egy tanfolyamot vagy egy koncertet. Menj el, változtass!
Magam is így kezdtem el másképp élni, először bátortalan az ember, de később, hidd el belejön. Több előadásra is elmentem, volt, ahonnan rövid idő után eljöttem, volt, amikor megvártam a szünetet és kiléptem, gyorsan magam mögött hagyva azt, ami nem az én világom volt. Keresővé váltam, mígnem egyszer olyan helyen találtam magam, ahol minden nekem szólt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal