Társalgó

Előszó

Kellemes kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a legnagyobb örömmel fogadtam, mikor a kiadó kedvelt Társalgója harmadik kiadásának teljes átdolgozására felszólított.
Egyrészt a munka mindig megtisztelő ; de másrészt különösen kitüntet ezen a téren, a hol a Társalgó révén hazám szeretetreméltó hölgyeivel és uraival érintkezhetem. S az igazat megvallva, önérzetemet és hiúságomat is csiklandozta a szép és érdekes föladat. Mert szellemesen társalogni, az illendőség és udvariasság szabályait megtartani s az életben jó modorral érvényesíteni aránylag sokkal könnyebb, mint ezekről a dolgokról szellemesen, élvezhetően írni, beszélni s a társasélet etikett-törvényeit úgy tárgyalni, hogy azok szárazságukat elveszítsék és mindamellett, bár mulattató előadásban kerülnek a közönség elé, rendeltetésüknek megfeleljenek.
Midőn tehát e munkát magamra vállaltam, kettős örömem oka az volt, hogy erőmet kipróbálhatom s egy nagy, előkelő, művelt, kedves és - remélem - ezúttal gyarlóságaim iránt elnéző közönséggel szellemi összeköttetésbe léphetek.
A Társalgó e teljesen átdolgozott és bővített harmadik kiadása nem kíván tehát a társasélet törvénykönyve lenni, hanem egy mulattató jó barát, a ki nem annyira az idegeneket idegenben vezető kalauz szerepét óhajtja játszani, mint inkább arra törekszik, hogy a társadalmi szokások, illemszabályok, divatok, kisebb-nagyobb fontosságú kérdéseiről elcsevegjen és a mellett hasznavehető útmutatást, vezérelveket is adjon. Vissza