Előszó
Részlet a könyvből:
Első fejezet
Tarr Ádám felébredt.
A sok ezerszer ismételt mozdulat megszokottságával föltette szemüvegét, és ránézett az órájára.
Éjfél volt.
Így, az első álomtól kábultan is nyomban rájött, hogy valami nincsen rendjén, s ez ébreszthette fel. Szorongás fogta el, pedig nem tartozott azok közé, akiket névtelen félelmek gyötörnek. Ott feküdt a sátorban, sötétség vette körül. Tárgyilagos figyelésre összpontosította minden érzékét, úgy próbált rájönni, mi riaszthatta fel.
Aztán nem állhatta tovább, ledobta magáról pokrócait, kitapogatta bakancsát, belébújt, és sebtében befűzte.
Kissé megnyugodott.
Most, hgoy már egészen felébredt, idebenn, a sátor melegében megszokottnak, ismerősnek tűnt minden.
Az átellenes sarokban Köő mérnök, a barátja aludt. hűséges társa havasi kalandozásaiban. Hallotta egészséges lélegzetvételét.
Ettől végleg rendbejöttek az idegei.
Félrehajtotta a ponyvát, és kilépett az éjszakába.
A sátor a fenyves szélén állt, a hegyoldalba ékelt sziklaóriás tövében, mely úgy emelkedett ki a fák közül, mint egy hatalmas bástya omladékai. Napok óta itt táboroztak, innen indultak csavargásaikra a Fekete Havas félig-meddig ismeretlen szurdukaiba.
Vissza 
