Forma-1 - A száguldás évtizede 1990-2000

Előszó

Magyarországnak különleges helye van az emlékeim között, így nagy örömmel használom ki a lehetőséget, hogy néhány gondolat erejéig megszólaljak ebben a könyvben. Mindig élveztem a budapesti és a hungaroringi vendégeskedéseket, arról nem is szólva, hogy néhányuk nagyon is emlékezetesre sikeredett. Az 1989-es Magyar Nagydíj az egyik legjobb versenyem volt, amikor is 12.-ként indultam a Ferrarimmai, de sikerült átküzdenem magam a mezőnyön, és miután Ayrton Sennát és egy sereghajtót egy füst alatt megelőztem, végül győztem. Aztán 1992-ben, ezúttal a Williams csapat színeiben, a 2. helyezéssel egy fantasztikus közönség előtt nyertem meg a világbajnokságot. Ez a pillanat, amiért mindig is küzdöttem, három világbajnoki második hely után különösen becses volt a számomra.
Mostanság minden energiámat leköti a dél-nyugat angliai Exeter közelében lévő Woodbury Park, ahol egy golf- és countryklubot, valamint a hozzá tartozó hotelt működtetem. Akár csak a világbajnoki cím esetében, sok időmbe telt, míg ezt a vágyamat valóra válthattam. Itt van két golfpálya, uszoda, squash- és teniszpályák, no meg focihoz való hely is. De persze nem szakítottam meg minden kapcsolatot az autósporttal. Mi több, ebben a nagy komplexumban létrehoztunk egy kis múzeumot, ahol látható az összes győzelmi serlegem, az 1989-es Ferrarim, az 1991-es Williamsem, valamint az a gumigarnitúra (rajtuk a hólyagokkal és kopásnyomokkal), amit azon az augusztusi délutánon használtam a Hungaroringen, amikor világbajnok lettem.
Minden jót kívánok magyarországi barátaimnak:
Nigel Mansell
a "Piros 5-ös" Vissza