Méhtenyésztési kalauz a nép kaptárához

Előszó

Az általam nép-kaptárának elnevezett kaptárt, annak könnyen kezelhető volta és rendkivüli sikeressége folytán szántam én a nép kaptárául. Illetőleg, már rég idők óta, majdnem méhészkedésem kezdete óta czélom és törekvésem folytonosan az volt, hogy olyan kaptárt fedezzek fel és állapitsak meg, amely éppen a kevésbé intelligens paraszt nép kezébe való, amelylyel a méhészkedés oly könnyü és egyszerü legyen, hogy felülmulja a köznép által még mindeddig majdnem kizárólag használt paraszt-kast és felülmulja az eddig feltalált és gyakorlatban levő összes Dzierzon-rendszerü, illetőleg a keretes kaptárokat. A feladat nehéz és felette fontos volt. De erős volt a hitem és kitartó a buzgalmam, hogy azt felfedezni, megállapitani fogom. Mintegy 37 év óta kutattam, tanulmányoztam a méhészkedésnek különféle módjait; mig végre sikerült megállapitanom egy kaptárt, amelyet méltán nevezhettem el a nép kaptárának; és amelyről bizton reménylem, hogy az a jövő kaptára leend, a melyet az ur és szegény, intelligens és egyszerü parasztember a maga kaptárául elfogadni fog. Már 1856-1860-as években szüleimnél, rokonaimnál kedvemet találtam a méhészkedésben. Majd 1863-ik évben ügyvéddé levén, mindjárt szert tettem méhekre. Nagy passzióval kezdtem méhészkedni; persze csak a paraszt-kasokkal. De már ekkor elfoglalta egy gondolat az agyamat, hogy miként kellene kitalálni, hogy ne kelljen azokat a szorgalmas méheket lefojtani. Kerestem, kutattam már ekkor valami jobb, valami helyesebb után. Sejtettem, hogy kell valami jobbnak is lenni. Fel is fedeztem a bars-megyei garammelléki református papoknál egy méhészkedési rendszert, amely elütött a közönséges kúpos-kasos méhészkedéstől; olyan Krist-féle magazin-stock utánzatot egymásra rakható fiókokkal; de bizony ez csekély haladás volt. Vissza