Mélyépítés I.

Előszó

A geotechnika, mint mérnöki tudomány, csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza, s abból a szükségletből született meg, amelyet a modern idők nagy építkezései és a többi mérnöki tudomány az építmények alapjával a talajjal szemben támasztottak.
Minden építmény terheit a talajnak adja át, s állékonysága, tartóssága attól függ, hogy sikerült-e a szerkezetet helyesen alapozni, sikerült-e az építmény és az altalaj közötti kapcsolatot helyesen kialakítani. A talajnak kétféle szerepe lehet a mérnöki alkotásokkal kapcsolatban. Vagy a mérnöki létesítmény alapjául szolgál, vagy pedig annak építőanyaga. Ahhoz, hogy a talajt e célok szolgálatába állítsuk, vizsgálat alá kell vetnünk, hogy megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek. Ezzel foglalkozik a geotechnika egyik ága a talajmechanika. A geológiai ismeretek mérnöki vonatkozásaival, a talajmechanika alapismereteivel e jegyzet anyag, a Geotechnika I. (Építésföldtan-talajmechanika) foglalkozik. A talaj építőanyagként való felhasználását töltések, bevágások, munkagödrök építését a Geotechnika II. (földművek-földmunkák) című tantárgy ismerteti , amely természetesen felhasználja az építésföldtani, talajmechanikai ismereteket. Az építmény és a talaj kölcsönhatásával, a talajra kerülő különféle alapozási megoldásokkal a Geotechnika III. (Alapozás) című tantárgy foglalkozik.
A talaj építőanyagként való felhasználása a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Az ősember által emelt nagyméretű sírdombok, a mocsaras területeken épült cölöpépítmények jelzik az alapozás, földműépítés első nyomati. Az ókorban Kínában, Babilonban, Egyiptomban épületek hatalmas méretű földgátak, csatornák. A középkori városépítéseknél a földnyomás felvételére hatalmas méretű támfalakat emeltek. E létesítmények építésénél évszázadokon át kialakult tapasztalatokra támaszkodtak, tudományos módszerekről még nem lehetett beszélni. A talajjal kapcsolatos mechanikai kutatás a XVII. század végén indult meg, amikor Coulomb 1773-ban megfogalmazta a földnyomás problémáját, mely hosszú ideig foglalkoztatta a kutatókat. Rankine 1857-ben új földnyomáselméletet állít fel. Később a figyelem a talajok fizikai tulajdonságainak kutatása felé fordult. 1912-ben a svéd államvasút geotechnika bizottságot alakított, melynek az volt a feladata, hogy vizsgálatot végezzen a talajok belső ellenálló erejének meghatározására. Atterberg norvég talajkutató a talaj konzisztencia állapotára vonatkozó vizsgálatokat végzett, s a talajok osztályozásában nagy érdemeket szerzett. Karl Terzahgi írta meg 1925-ben az első talajmechanikai művet, melyben kísérleti eredményeit közli, ebben lefektette a geotechnikának, mint tudománynak az alapelveit. Vissza