Menetelő generáció

Fülszöveg

Amikor 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, végre megnyílt az út, hogy hazánk teljes mértékben csatlakozzon a régóta csodált Nyugathoz. S miközben a gyors gazdasági felzárkózásra vonatkozó, talán túlzó elvárások hamar alábbhagytak, a szabadságjogok nyugati szintje - egyes mélypontoktól eltekintve - igen hamar része lett a magyar mindennapoknak. Mára pedig természetessé vált, hogy bárki kritizálhatja a kormányt, nyíltan ellenezheti a genderideológiát, vagy teheti mindennek ellenkezőjét, s ezért nem éri retorzió.
De vajon létezik-e még az a Nyugat, melynek mintájára Magyarország is alakította saját berendezkedését? Ralf Schuler újságíró, aki sokáig az egyik legolvasottabb német lap, a Bild vezető munkatársa volt, lerombolja az illúziókat. Papíron semmi sem változott a Lajta másik oldalán: hatályban vannak az alkotmányok és többpárti választásokat tartanak. Mégis érezzük és tapasztaljuk, hogy valami eltört odaát. Ebben a könyvben első kézből... Tovább

Fülszöveg

Amikor 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, végre megnyílt az út, hogy hazánk teljes mértékben csatlakozzon a régóta csodált Nyugathoz. S miközben a gyors gazdasági felzárkózásra vonatkozó, talán túlzó elvárások hamar alábbhagytak, a szabadságjogok nyugati szintje - egyes mélypontoktól eltekintve - igen hamar része lett a magyar mindennapoknak. Mára pedig természetessé vált, hogy bárki kritizálhatja a kormányt, nyíltan ellenezheti a genderideológiát, vagy teheti mindennek ellenkezőjét, s ezért nem éri retorzió.
De vajon létezik-e még az a Nyugat, melynek mintájára Magyarország is alakította saját berendezkedését? Ralf Schuler újságíró, aki sokáig az egyik legolvasottabb német lap, a Bild vezető munkatársa volt, lerombolja az illúziókat. Papíron semmi sem változott a Lajta másik oldalán: hatályban vannak az alkotmányok és többpárti választásokat tartanak. Mégis érezzük és tapasztaljuk, hogy valami eltört odaát. Ebben a könyvben első kézből szerezhetünk tudomást arról, mivé is lett az egykor csodált német sajtó, és milyen
* retorziókkal szembesül az, aki nem ért egyet teljes mértékben az LMBTQ ideológiával.
A könyv olvasmányosan meséli el a szerző személyes tapasztalatait, amelyet, ha tetszik, tekinthetünk egy hosszú tanúvallomásnak a modern média belső működéséről. Mégis hasznosabb talán, ha a szólásszabadság melletti kiáltványként olvassuk a müvet. Vétkesek I közt cinkos, aki néma, Ralf Schuler pedig nem akart cinkos lenni a szabad véleménynyilvánítás kivéreztetésében. Ennek eredményét tartja most kezében a kedves olvasó.




I Ralf Schuler 1965-ben született, lí o ^ ' kelet-berlini Köpenick kerületben nőtt fel. Már az iskolában konfliktusba került az NDK rendszerével, mivel megtagadta I a meghosszabbított katonai szolgálatot, és az ifjúsági funkcionáriusok belső értékelése szerint „destruktív" vitákat folytatott, nem állt „a munkásosztály pártján", 1993-ban Theodor Wolff-díjat kapott az egyesített Németországban^ egy keletnémet katonai szolgálat-megtagadó első peréről szóló riportjáért. 2011-ben a BILD parlamenti szerkesztőségébe került, amelynek vezetését 2013-ban vette át. Itt az uniós pártokat gondozta, és ő volt a felelős Angéla Merkel (CDU) volt kancellár kíséretéért. 2022 nyarán felmondott az Axel Springer médiavállalatnál, mert elutasította a vállalat túlkapását az LMBTQ-mozgalom mellett. Schuler „minci^nkor elkötelezett minden egyén s^gbfiídsága mellett, de elvből nem áll pöBtikai moígalmak mellé" - írta a vis^lépését \ indokló internetes közieméiben . ^
.í BV ' ¦ i

b-t
. Jh- !
.t.iJ,;

1 i Részlet a könyvből: %
"Azok, akik eddig hajlottak arra, hogy mindenki a saját módján élje az életét, itt megtanulják, hogy nemcsak a biológiát lehet lazán magunk mögött tudni, hanem a szexualitást éppolyan társadalmipolitikai kuszasággal lehet feltölteni, mint tették azt a hajdani marxista, maoista, leninista vagy trockista szórványcsoportok követői, akik mindig is a forradalmi progresszivitás legmagasabb fokát követelték magukénak. Általánosságban úgy tűnik, van némi bizonyíték arra, hogy a gender az »új kommunizmus« - ha élhetnék ezzel a kicsit hétköznapi kifejezéssel." Vissza