Mennyi út az ajtód előtt (dedikált példány)

Fülszöveg

Apja a háború utolsó áldozatai közé tartozik, ő maga a felszabadult ország elsőszülöttei közé. 1945. április 12-én született, Vésztőn; apja, a huszonkét é vs Békés megyei szegényparaszt alig két héttel korábban esett el. A szeghalmi Péter András gimnáziumban érettségizett, majd Pesten dolgozott, meósként a Beloiannisz gyárban. 1964-től a debreceni, illetve a pesti egyetem bölcsészkarának hallgatója, magyar-orosz szakos tanári oklevelét 1970-ben kapta meg. Nevét a Költők egymás közt című antológiában közölt harminchat verse tette ismertté mindazok előtt, akik figyelemmel kísérték a magyar líra új hullámának kibontakozását. Bemutatkozását hamarosan követte Távirat mindenkinek című első kötetének megjelenése. Verseit rendszeresen közlik az irodalmi folyóiratok és lapok: Az Élet és Irodalom statisztikája szerint 1972-ben ő volt a legtöbb publikáló fiatal költő. Jelenleg újságíró.
"A vers örök időkre rész az elérhetetlen teljességből" - vallja Pardi Anna; költészetével - új kötetével is - a maga részét akarja kiszakítani az egészbő: a lírai én köré rendezhető teljességet a világ teljességéből. Verseskönyvének ciklusaiban módszeresen járja sorra életének élményköreit. A falusi múlt megkötő emlékeivel a nagyvárosi ember izgatott mindennapjait szegezi szembe, verssé sűríti az ifjúság tipikus életérzéseit, a magány fájdalmát és a bizakodás fellobbanásait, személyesen átélt valósággá próbálja formálni a rohamos technikai fejlődéshez, a társadalmi külvilághoz való alkalmazkodás intellektuális gondjait. Mai líránkban ritka nyíltsággal szólal meg nőként, sötéten izzó versekben vall a női erosz gyönyöreiről-gyötrelmeiről, és epikus tehetségről árulkodó beleérzőképességgel fogalmazza meg a nőni élet különböző korszakainak érzéseit.
Élményi és intellektuális költészet a Pardi Annáé: a két - sokszor ellentétesnek vélt - verstípus az új kötetben kiegészíti egymást. A mindenáron metaforikus kifejezésmódot egyre inkább kiszorítja a gondolatiság, torlódó képek helyett töprengő kérdések és árnyalt válaszok belső vitája teremti meg a vers lendületét. Az erőteljesebb intellektualitás nyomában az irónia jelenik meg a versek egy részében; méghozzá nem régimódi, valamilyen meghatározott tárgyra vonatkozó irónia, hanem modern, játékos fölény magával a művel, a mű komolyságával szemben, ami azonban szemernyit sem vesz el a műben kifejezhető emberi tartalmak komolyságából. Vissza