Előszó
A "Búcsúlevél" gondolata valamikor 1954-55 táján fogamzott meg bennem. Akkor fölajánltam a budapesti filmgyárnak. Érthető módon, nem fogadták el. 1956. őszén közölték, hogy érdekelné őket. Arra már...
Tovább
Előszó
A "Búcsúlevél" gondolata valamikor 1954-55 táján fogamzott meg bennem. Akkor fölajánltam a budapesti filmgyárnak. Érthető módon, nem fogadták el. 1956. őszén közölték, hogy érdekelné őket. Arra már nem került sor, hogy a munkába odahaza belefogjak. 56. decemberében, Belgrádban kezdtem el írni, 57. tavaszán Párizsban fejeztem be.
Azóta, különböző nyelveken, kötetben és folyóiratokban, tizenkilenc kiadásban jelent meg. Pontos bibliográfiát nem adhatok: jónéhány publikálásról csak levél-értesülésem van, másoknak, mint például a pakisztáni urdu nyelvűnek vagy a burmainak nem tudom a címét elolvasni. Így csak néhányat említek meg: "Le dernier rapport", (Calmann-Lévy, Paris, 1958.) ; "The Enemy", (Secker and Warburg, London, 1958.) ; "The Enemy", (Criterion Books, New York, 1958.) ; "De Vijand", (Het Wereldvenster Baarn, 1958.) ; "Der Feind", (Albert Langen-Georg Müller, München, 1959.) ; "Förrádaren", (Bokförlaget Gothia AB, Stockholm, 1959.) ; "El último informe", (Editorial del Pacífico S.A., Santiago de Chile, 1959.).
Magyarul, azon a nyelven, amelyen írtam, nyolc esztendős várakozás után most lát először nyomdafestéket.
M. T.
Vissza 
