Mercurius 2005.

Előszó

1999-től 2005-ig a nemzeti könyvtár szervezeti- és működési rendje folyamatosan és lényegesen átalakult. A megelőző szervezeti felépítés mögött rejlő szakmai koncepció alapja az volt, hogy a könyvtár saját könyvtári, illetve központi szolgáltató könyvtári funkciói különböznek egymástól, illetve az, hogy a nemzeti könyvtár alapvetően megőrző könyvtár, így az állományvédelem fontossága külön szervezeti egységként (főosztályként) is hangsúlyt kapott. A munka logikusan felépített volt ugyan, de számos párhuzamos tevékenység folyt. Az integrált könyvtári rendszerre (Amicus) támaszkodva ezek a párhuzamosságok kiküszöbölhetőek voltak, a könyvtár központi szolgáltatásait pedig alapvetően a belső, saját könyvtári munkájára alapozta, ennek eredménye a központi szolgáltatás maga (a katalogizálás eredménye jelentős részben a nemzeti bibliográfia; az országos közös katalógus a fő információs forrása a könyvtárközi kölcsönzésnek is; a Libinfo, az internetes tájékoztatás a saját tájékoztató szolgálatunk munkáján, és szervező tevékenységén alapszik stb.).
Az 1999-ben érvényben lévő szabályzatok szerint a könyvtár főigazgatója mellett egy szakmai és egy gazdasági főigazgató-helyettes dolgozott. Alattuk nyolc főosztályvezető, majd ötvenegy osztályvezető következett a vezetői sorban. A legutóbbi változások lényeges eleme a döntési szintek csökkentése volt: főigazgató, igazgatók (gazdasági, informatikai, gyűjteményfejlesztési és feldolgozási, tájékoztatási, különgyűjteményi és tudományos igazgató és a Könyvtári Intézet vezetője). A második lényeges változás, hogy az igazgatók nem egyszerűen egyes osztályok munkáját fogják össze, hanem egyes ügyekért felelősek: a gyarapítás igazgatója nemcsak a törzsgyűjteményért, hanem a különgyűjteményi tárakért is felel, jóllehet az ottani munkatársaknak a tudományos igazgató a munkahelyi felettesük; a tudományos igazgató nemcsak a tárakkal foglalkozik, hanem felelős a teljes retrospektív bibliográfiai rendszerért is; az informatikai igazgatónak minden informatikai fejlesztésben, programban vezetőként jelen kell lennie, bárhol legyen is ez a könyvtárban. Saját szakmai területüket az igazgatók a könyvtáron kívül is maguk képviselik (és nem a főigazgató). Az igazgatók alkotják a Vezetői Értekezletet, amely a könyvtár gyakorlati döntéshozó szerve. Az elvi döntések meghozatala a Főigazgatói Kollégium dolga, amelynek munkájában a szakszervezet és a Közalkalmazotti Tanács is részt vesz. Vissza