Leonardo da Vinci I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
A fehér ördögasszony.
A posztófestőcéh árúraktárai Flórencben az OR-San-Michele-templom mellett húzódtak el.
Otromba épületek, kalitkaszerű házak, ferde gerendákra támaszkodó, egyenetlen kiugrók, előrehajló homlokukkal oly közel értek egymáshoz, hogy az égből csak egy keskeny sáv látszott s az utcákon még nappal is sötét volt. A boltokba vezető ajtók előtt állványokon a külföldi gyapjúkból Flórencben festett posztók mintái voltak kiterítve. Az utca közepén, amely kockakövekkel volt burkolva, az árokban különböző színű folyadékok csörgedeztek, amelyeket a festők kádjaiból öntöttek ki. A nagy raktárak ajtai fölött, a nagykereskedőknél a festők céhének jelvényei, meg Calimala címerpajzsának képe függött: vörös mezőben aranysas, amely fehér gyapjú összegöngyölített báláján áll. A nagy raktárak egyikében üzleti iratoktól és vastag számadáskönyvektől körülvéve egy gazdag flórenci kereskedő ült, a Calimala nemes művészetének konzula, messer Cipriano Buonaccorsi.
A márciusi nap hideg fényében, az árúkkal megtömött pincéből feláramló hűvös, nedves légáramlatban az öreg megborzongott és beburkolódzott rongyos könyökű, vedlett fehér bundájába. Füle mellett lúdtoll ágaskodott és rövidlátó, de mindent látó gyönge szemével látszólag hanyagul, a valóságban annál figyelmesebben nézte végig a hatalmas számadáskönyv pergamentlapjait, amelyek két részre voltak osztva: jobboldalt volt a »tartozik« s baloldalt a »követel« rovat. Az árúk egyenletes kerek kézírással voltak beírva, nagybetűk, pont és vonás nélkül, római számokkal, távolról sem arab számjegyekkel, amit könnyelmű újításnak tartottak abban az időben, amely nem illő komoly üzleti könyvekhez... Vissza