Mese a tűztolvajról

Fülszöveg

A regény főhőse, Gáspár, nem akarja szülei életmódját folytatni, a tanyák világából városba vágyik, és szerelmével, Zsofkával a fővárosba szökik. Egy titokzatos - legalábbis számára titokzatos - intézetbe kerül, ahol maximálisan automatizált szerkezetekkel izotópokat állítanak elő. Zsofka félti Gáspárt az arc nélküli veszedelemtől, a sugárfertőzéstől, de közben ő betegszik meg. Amikor a fiú megtudja, hogy a gyógyító csodaszer éppen az ő "boszorkánykonyhájukon" készítik, elhatározza, hogy megmenti a lányt, ha minden kockáztatva is, megszerzi az izotópot. Betör a raktárba, majd vonattal, busszal, autóstoppal, üldöztetve és bujkálva viszi az ellopott tüzet beteg kedvesének, akit szülei a kórházból már visszavittek az Isten háta mögötti tanyavilágba. A naiv kuruzslás, természetesen, nem használhat annyit, mint amennyit árt, hiszen a fiúban is előidézi a veszedelmes kórt.
Az az út, melyet a regény főhőse a "tűzlopás" kalandjában végigjár, félelmetesen távoli világokat köt össze: az emberi létezés majdnem ősi, majdnem elemi szintjét a modern nagyvárossal s a technika rejtélyessé tökéletesített világával. Csontos Gábor kitűnően érzékelteti, hogyan ébred fel a menekülés, a szabadulás vágya Gáspárban és Zsofkában, hogyan riasztja őket az apákat még igéző életforma és gondolkodásmód, hitelesen mutatja be a nagyvárosi élet leetőségeivel elszántan s szorongva ismerkedő fiatalokat, a mesék és a kalandregények világába emelt bonyodalom pedig művészi érvényességgel példázza a naiv prométheuszi kísérlet szépségét és tragikumát, s a beláthatatlan távlatokat nyitó életforma-váltás veszélyeit is. Vissza