Mese és társadalom

Fülszöveg

Az éppen fél évszázada elhunyt Ámi Lajos, akárcsak a hasonló nagy formátumú elbeszélők, mesemondó egyéniségek, életművével a mese kulturális státuszára és funkcióira vonatkozó kérdések sokaságát veti fel. Miként lehetséges, hogy az élete jelentős részét Szamosszegen, a Szatmári-síkság keleti peremvidékén leélt analfabéta, apai részről cigány, anyja révén magyar származású, ám roma identitású mesemondó az 1960-as évek elején 263 történet kollekciójából álló repertoárt hagyott örökül az utókorra? Ki valójában az a személy, akinek a mai olvasó számára is érdekfeszítő és roppant szórakoztató történetei több mint 1500 oldalnyi terjedelemben láttak napvilágot? Mi jellemzi azt a lokális társadalmat, Ámi mesemondói közösségét, amely „kitermelte" és működésének teret kínálva, lényegében „művészetének" keretfeltételét szolgáltatta?
A fenti kérdések elemzése reményeink szerint meggyőző érvelés amellett, hogy a mese, az ezt megalkotó és átörökítő mesemondó, valamint a működésének keretét... Tovább

Fülszöveg

Az éppen fél évszázada elhunyt Ámi Lajos, akárcsak a hasonló nagy formátumú elbeszélők, mesemondó egyéniségek, életművével a mese kulturális státuszára és funkcióira vonatkozó kérdések sokaságát veti fel. Miként lehetséges, hogy az élete jelentős részét Szamosszegen, a Szatmári-síkság keleti peremvidékén leélt analfabéta, apai részről cigány, anyja révén magyar származású, ám roma identitású mesemondó az 1960-as évek elején 263 történet kollekciójából álló repertoárt hagyott örökül az utókorra? Ki valójában az a személy, akinek a mai olvasó számára is érdekfeszítő és roppant szórakoztató történetei több mint 1500 oldalnyi terjedelemben láttak napvilágot? Mi jellemzi azt a lokális társadalmat, Ámi mesemondói közösségét, amely „kitermelte" és működésének teret kínálva, lényegében „művészetének" keretfeltételét szolgáltatta?
A fenti kérdések elemzése reményeink szerint meggyőző érvelés amellett, hogy a mese, az ezt megalkotó és átörökítő mesemondó, valamint a működésének keretét képező közösség szocio-kulturális jellemvonásai figyelemre méltó tárgyát képezhetik a tudományos igényű vizsgálatnak.
Just as with similar great narrative artists and tale tellers, the life work of Lajos Ami - who died exactly half a century ago - raises many questions related to the cultural status, and function, of the tale. How is it is possible that this illiterate Roma tale teller born of a Gypsy father and a Hungarian mother and who spent the significant part of his life in Szamosszeg, on the eastern edge of the Szatmar plain, was able, at the beginning of the 1960s to leave a collected repertoire of 263 stories to posterity? Who was this man, who presents today's reader with a fascinating and entertaining range of stories extending over 1,500 pages? What characterises the local society. Ami's tale telling community, which "produced" and offered a forum for his work, in essence operating as a frame for his "works of art"? It is our hope, in examining the above questions, to provide convincing arguments showing that the tale and the socio-cultural features of the community that acts as a framework for its performance are worthy subjects for academic study. Vissza