Mesedélutánokra I.

Előszó

1. Tudós emberről szól a történet. Sokat tudott és még jó lenni is tudott. Tudós, derék és jóravaló, szinte sok is egy embernek, az a bizonyos „de" azonban itt sem hiányzott: de nem tudta, hogy mi fán terem az alázatosság, pedig e nélkül nem juthat senki az Isten országába. Nincs-e megírva: „ha nem lesztek mint e kisded... nem mentek be a mennyek országába." Ki látott valaha kevély kisdedet? Aki az orrát magasan hordja, azt bizony elkerülik az emberek, őkevélysége pedig a maga rideg egyedülvalóságában kicsinyléssel néz le a beképzeltség magaslatáról egyéb emberekre, akikhez ő - hál' Istennek - nem hasonló. Nos, ezt az egy bűnét-gyarlóságát nem hagyja a jó Isten elhatalmasodni benne és így történt, hogy a mi tudósunknak egy éjjel igen tanulságos és éppen neki való álma volt.... Meghalt - így álmodta - és tovább megy az igazak útján a mennyország felé s szinte különösnek tetszett előtte, hogy a mennyei seregek külön processzióval nem vonulnak ki elébe, sőt a kapukat is zárva találta. Itt valami tévedés járja és jó hangosan bezörget. Álmélkodva tekint ki Péter: - Nos, mi az? Te vagy? Hm! Hát bizony kissé várnod kell, tán le is ülhetnél, hátha soká tart. - Emberünk nagy megütközéssel hallgatja Pétert és még mielőtt csak egy szót is szólhatott volna, már el is tűnt az Ég fejedelmi portása. ]ó darabig üldögél, amikor egy kisfiucska jön. Nyolc évet érhetett a földön, meg is látszik rajta: maga a csöppentett ártatlanság, a boldog igénytelenség. Nos ez éppen neki való társaság lesz! De nem is, mert már kopogtatnak. - Ne félj semmitől - mondja az angyali kísérő - mindig jó fiú voltál, nem lesz nehéz levizsgáznod. - Tehát vizsga lesz? Gondolja a tudós és már feszeleg, hogy fog ő brillírozni, tüntetni azon a vizsgán. Már készülődik a vizsgára. Vájjon miből kérdezik? Számtanban, mértanban, a természettudományokban otthon van, géptanban bárki földfiával kiállja a versenyt, egy csomó nyelvet is tud, világot járt, a régiségek dolgában szakértő, híres cserépgyüjteménye van, vázákból, kisebb-nagyobb fazekakból, edényekből, ócska rongyokból egész boltravalója van, mind régiség, három világrészből gyűjtögette és ki tudja meddig időzik kedvelt drágaságai, mondjuk ócskaságai között, ha nem nyílik az ajtó és - uramfia - maga a jó Isten áll előtte... Vissza