Mesék anyákról

Fülszöveg

Vajon miért nincsenek jó anyák a mesékben, és az apák miért olyan jók szinte minden mesében? - teszi fel a kérdést a kötet Előszavában a neves mesekutató és meseterapeuta, aki nagy sikerű Mesék nőkről - férfiaknak és Mesék férfiakról - nőknek című kötetei után ezúttal apáknak és fiúknak, anyáknak és lányoknak válogatott történeteket a világ mesekincséből. Tette ezt azzal a céllal, hogy a meséken keresztül is bemutassa, milyen nehéz anyának és apának (no és persze leánynak és fiúnak) lenni, mennyi nehézséggel és próbatétellel kell megküzdeni egy jól működő szülő-gyermek kapcsolat érdekében is. A mesekutató állítása szerint a mesék egészen másképp beszélnek az apáról, mint az anyáról: például a népmesékben alig találni jó anyákat, a jó apák viszont egyáltalán nem ritkák.
Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a "jó" anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. Ebben kíván segíteni ez a kötet anyáknak, apáknak, lányoknak és fiúknak. Vissza