Meséljek a Zöld Disznóról?

Előszó

Karácsony első napjának kora délutánján írom ezeket a sorokat, még a XX. században, a második ezredévben, és nyomban magyarázkodni próbálok, remélve, hogy az előszó műfaja ezt megengedi, bár mesekönyvbe felnőttekhez forduló szöveget biggyeszteni talán szokatlan - belátom.
De miért biggyesztés? Miért nevezem így? Nem bármiért, azt hiszem hanem (legalább) a jó hangzás miatt, tehát nemcsak azért, hogy a személyeskedés fölrémlő árnyát eleve elhessentsem S akkor talán már helyén is van az egész, akkor a könyv is eltűri, vagy el is vájja az előszót, amelyet a kötet készülte „közben", mondjuk a kétharmada táján írok, szabálytalanul, szabadon: álljon itt bemutatkozásként, akár kéznyújtásként - az olvasónak. S mindjárt bevallom azt is, hogy amikor "felnőttet" írok, elsősorban a nemzedéktársaimnak mondható nagyapa- és nagyanyafejekre, unokás kortársaimra gondolok, akik velem együtt a hatvanas évek körül lettek felnőttek, s most 60 körüliek, mert azt remélem hogy élményeik révén hamarabb érezhetik sajátjukénak, vagy legalább ismerősnek ezeket a meséket, amelyek a képzelet legelvontabb mezőin, a tündértörténetek káprázatai közt kóborolva is kapcsolódnak a mindennapi élethez - még a társadalmi rendszerhez is.
Utóbbihoz olyan szorosan, hogy például a Kíp és Kopp és Milofánt politikai okok miatt nem jelentette meg a hetvenes évek közepén, és a nyolcvanasok elején sem a Móra Könyvkiadó. Nem lett könyv az Elmesélem, hogy mit rajzoltál kiadásra előkészített anyagából sem mely új mesékkel megtoldva és átdolgozva szintén itt jelenik meg először. Ezt pedig azért is említem külön, mert ennek a könyvnek az ötlete akkor „képzett" meg bennem amikor az írógéppel készült, azóta szép rendesen megsárgult kéziratlapokat és a beméretezett gyerekrajzokat - a 4 éves Horgas Judit és a 9 éves Horgas Ádám „munkáit" - előástam a szekrényből. „Képzett" az ötlet, vagyis nagyapa-fejjel-szemmel nézve gyerekeim rajzait, elképzeltem egy olyan mesekönyvet, melynek képeit az ő régi műveik és saját festői barkácsolásaim fölhasználásával (háttérképzéssel, festéssel és tépéssel, montázzsal, kollázzsal) én készíteném mintegy továbbjátszanám a régit. Vissza