Előszó
Részlet a könyvből:
Volt egyszer egy cár, s annak felesége. Már tíz esztendeje voltak házasságban s még nem volt gyermekük. Sokat búsult ezen a cár, aztán egyszer hírül adta az országban, hogy aki jótanácsot tud adni, jöjjön a palotába s nagy jutalmát kapja. Na, jöttek is az ország minden részéből, hercegek, bojárok, kereskedők, parasztok, egyik egyet, másik mást tanácsolt, hogy így meg úgy áldaná meg Isten gyermekkel a cárnét, de bizony a tanácsoknak nem lett foganatja.
Amikor már mind elszéledtek a tanácsadók, egyszerre csak beállított egy parasztfiú, jelentette, hogy szerencsét próbál, csak adjon neki a cár három napot a tanácsra. Hiszen adott a cár, hogyne adott volna! Tejbe-vajba fürösztötték a fiút, evett, ivott, amennyi belefért, de eltelt egy nap, eltelt kettő, bizony semmit sem tudott kisütni. Harmadik nap a fiú kiment a városba, sétált erre, arra, aztán egyszerre csak kint volt a város határán, fejét földre csüggesztette, magát búnak eresztette, mert, hej, hiába törte a fejét - megette a sok kalácsot s nem tudott adni tanácsot.
Amint erre-arra bolyongott, szembejött vele egy öreg asszony s kérdi:
- Min töröd a fejed, fiacskám?
- Hallgass, öreg, hagyj békében! - mordult rá a fiú.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal