Mesterek és tanítványok

Fülszöveg

írunk. Másként nem tehetünk. Magyarul írunk, ami gyönyörű, heroikus, és persze tetézi a bajt. Ez van. Magyarul vagyunk ember. Mások ezt sorsnak hívják, de én nem vagyok elnevezős fajta. A sorssal amúgy is meg vagyunk áldva, kerüljük hát a nagy szavakat. Ami azt illeti, kis szavakat kerülgetni sem könnyű, ismerni illik a nyelv tanait, a hangok féregjáratait, képek és képzetek próféciáját, meg azt, hogy miképpen lesz belőlük pont az, csak mindig kicsit másképp, ami mi vagyunk. Ez az irodalom. Hallom, hogy az irodalom a legkisebb közös nemzeti többszörös. Milyen egyszerűnek tűnik. A fantázia, ez a szélesre táruló égi karám mindenkit összeterel, megóv, egyben tart. Múlékony eszmék fantazmagóriáitól tutira függetlenül. Ki ne szeretné ma Petőfi fokosát vagy Arany kapcsos könyvét a magáénak tudni? Még Vitéz Mihály tüdőgyulladása vagy Ady nemibetegsége is pátoszosan vonzó, sőt bevállalható lehet annak, aki az irodalom kapujában áll és bebocsáttatásért esdel. Csak egy a baj: az irodalomnak... Tovább

Fülszöveg

írunk. Másként nem tehetünk. Magyarul írunk, ami gyönyörű, heroikus, és persze tetézi a bajt. Ez van. Magyarul vagyunk ember. Mások ezt sorsnak hívják, de én nem vagyok elnevezős fajta. A sorssal amúgy is meg vagyunk áldva, kerüljük hát a nagy szavakat. Ami azt illeti, kis szavakat kerülgetni sem könnyű, ismerni illik a nyelv tanait, a hangok féregjáratait, képek és képzetek próféciáját, meg azt, hogy miképpen lesz belőlük pont az, csak mindig kicsit másképp, ami mi vagyunk. Ez az irodalom. Hallom, hogy az irodalom a legkisebb közös nemzeti többszörös. Milyen egyszerűnek tűnik. A fantázia, ez a szélesre táruló égi karám mindenkit összeterel, megóv, egyben tart. Múlékony eszmék fantazmagóriáitól tutira függetlenül. Ki ne szeretné ma Petőfi fokosát vagy Arany kapcsos könyvét a magáénak tudni? Még Vitéz Mihály tüdőgyulladása vagy Ady nemibetegsége is pátoszosan vonzó, sőt bevállalható lehet annak, aki az irodalom kapujában áll és bebocsáttatásért esdel. Csak egy a baj: az irodalomnak nincsen kapuja. Nem lehet rajta ki-be mászkálni. Nem átjáróház. Még labirintus se, bár ezt egyesek szívesen terjesztik: Mert az irodalom maga a kapu. S amikor megvan az első szó, amikor tudod, hogy megvan, bizserget, érzed, ahogy árad benned, megvan az a szó, amely nem nyikorog, mint a zsalu sarokvasa, hanem passzol, és oda, ahová kell, akkor a^ kapu megnyílik -befelé. Ilyen egyszerű. Jaj,,
Jelen kötet a címéből adódŐáh két pilléren nyugszik: a ^Mesterek, a Parnasszus költészeti folyóirat tiníbbTTiéhány évfolyamának nagyra becsült szerzőitől válogat; a Tanítványok pedig túlnyomórészt három írócsoportom, a Filter, a Különjárat és a Múzsa alkotóinak munkáiból tevődik össze. Jó elegy, nem a fönt és lent, nem a kint és bent, hanem az itt és most határozta meg a válogatás szempontjait.
Turczi István Vissza