Előszó
Az igazi történetet nem betűkkel írják. Homlokráncok és tekintetek és emberszívek őrzik, ami elmúlt s ami mégis megmaradt. Emlékművet senki sem állít magának, ha tudatában van minden emberi vállalkozás esendő voltának. Mégis: rögzíti a szó azt, ami elmúlt, s tűnődni segít a múlton.
Iskolatörténetünk töredékes, mert igazában minden diákunkban megtörtént az iskolánk. Minden embersors különböző, - látszólag máshonnan jött és máshová megy tovább. Az itt töltött nyolc vagy később csak négy év egy szakasza csupán az életnek, - ez volt a diákélet. S a diákok élete, együtt azokéval, akik igyekeztek továbbadni tudást, tisztességet, erkölcsöt, tartást, képet a világról, s igyekeztek megsejtetni időhöz nem kötött értelmet barbár és kegyetlen korban: ez volt az iskola története, az elmúlt ötven év. Mert alighogy megindult, háborús évek jöttek, majd káosz, utána a hatalom érvágása, aztán újrakezdés, kiszolgáltatottság, hírnév és diszkrimináció, táguló lehetőségek, s a jövő tervei.
Mészáros István, a magyar pedagógia történetének nagy ismerője összefoglalja múltunkat. Visszatekint a kezdetekre: Szent Márton hegyéhez fűződik a magyarországi iskolaügy indulása. Csaknem ezer esztendő távlata áll napjaink iskolája mögött, bár ez a mai középiskola még nem élt többet, mint egy emberöltő. Mégis fontos, nemcsak azok számára, akik itt nevelődtek. Fontos a magyarországi bencés Rend számára is: mert lehet, hogy közel ezeréves apátságunkban kipusztították volna a szerzetesi életet, ha nem épült volna hozzá ez a gimnázium, amely a huszadik századi önkényuralom évtizedeiben paradox módon szerzetesi életünk jogi létalapja volt, bár tudták és tudtuk mindig, hogy iskola és szerzetesség nem elválaszthatatlanul kapcsolódik össze, de mégis szervesen kiegészítheti és teljesebbé teheti egymást.
Iskolatörténetünk tanulmányozása tanár, szülő és diák olvasó számára egyaránt indítást adhat a jövőbe tekintésre. Mert embert formálni csak úgy lehet, ha magunk is szüntelenül formálódunk, a többre, a jobbra, az igazabbra törekszünk, ha - miként Szent Benedek Atyánk kívánja tőlünk, - valóban az Istent keressük.
Pannonhalma, 1990. november 11-én, Szent Márton ünnepén
Vissza 
