Metafizikai Napló 2.

Előszó

Középiskolás koromban rendkívüli tárgyként görögöt tanultam. Az ógörög tanítás első óráján tanárom minden bevezetés nélkül mondott egy mondatot: eis tois ablakois verebois csiripusin. nagy csend következett. Hozzáfűzte: ne sutor ultra crepidam. A csend még nagyobb lett a diákok között. Egyszer csak megszólalt: audiator et altera pars. És elkezdte kérdezgetni a növendékeit a görög mondat jelentéséről. Egyiküket a másik után faggatta a görög mondat értelméről, majd újra és újra megszólalt az eredménytelen kérdezgetés után: omes eodem cogimur.
Amikor Heideggerrel már behatóbban foglalkoztam, eszembe jutottak a piarista gimnázium görögórái, a jó öreg Révai tanár úr, aki kicsúfolt bennünket, hiszen magyar szavakat látott el görög végződésekkel és komolyságát hangsúlyozva az antik latin mondásokat emlegette a szigorúságát hangsúlyozva. Ovidius temetőfeliratával fejezte be a faggatózást, majd mosolyogva elárulta beugrató kérdését. Nemde ugyanezt tette Heidegger is,aki fő művének a Lét és idő c. munkájának összes maga gyártotta fogalmait kifigurázta, és szívből megnevettette hallgatóit. Bécsi tanulmányaim folyamán Kampits professzorral jelenlétében mi növendékei meghallgattuk Heidegger humorát hanglemezekről és magnószalagokról, majd szívből nevettünk, hiszen rettentő kemény munkával próbáltuk meg Heidegger maga gyártotta fogalmi rendszerét egységbe, összefüggéseibe foglalni...
Heidegger kifigurázta saját magát,kigúnyolta a Lét és idő szókészletét, még a sexhez is folyamodott, amikor az existentialt sexistentialnak nevezte el. Sokáig nem tudtam, miért tette ezt Heidegger. Sokáig gondolkodtam azon, mi lehet ezzel a szándéka? Vissza