Metapoétika

Előszó

Az alábbi, mintegy hét év alatt elkészült munka olyan vizsgálódásnak indult, amely - eredeti céljait tekintve - a modern költészet önreflexivitásának (történeti) formáit és líraelméleti problémáit tervezte, a szisztematikusság valamilyen szintjén, feldolgozni. Ennek a maga támasztotta feladatnak, egészen nyilvánvalóan, képtelen megfelelni, túlságosan is kézenfekvő volna azonban (bármennyire kínálkozik is a mentegetőző önvád ismert formulája) e képtelenséget egyedül a téma szerteágazó mivoltának vagy a szerző tagadhatatlanul véges erőbírásának betudni. Hamar nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy egy teoretikus igényű vizsgálódás nem indulhat ki eleve mindenfajta reflexió nélkül, annak a nyelvi jelenségnek a megelőlegezett lehetőségéből, amelynek megjelenési formáit tárgyalja: a munka jelentős része éppen a modern európai költészet egyik legáltalánosabban elfogadott jellemvonásának, az önreflexivitásnak a felülvizsgálatára tesz ismételt kísérletet. S minthogy ez a fajta reflexió implicit módon minden történeti vizsgálódásban bekövetkezik (bár leggyakrabban éppen attól marad elzárva, aki végrehajtja), jobbnak látszott teret engedni neki, akár az univerzális igényének megfelelni általában amúgy is képtelen extenzív szisztematizáció kárára, amely a legtöbb esetben az általánosítás gyanús és gyorsléptű eszközeivel igyekszik elkerülni a poétikai elemzés és - egyáltalán - az olvasás lokális és teoretikus nehézségeit. Vissza