Metropolis 2000/1-4.

Előszó

Bevezető az operatőri számhoz
Már a Metropolis beindításakor fontosnak tartottuk, hogy folyóiratunkban rendezők mellett
más területeket, más alkotói életműveket is bemutassunk. A magyar operatőrökről szóló
összeállítást éppen ezért már régóta terveztük. Az előkészületek során rájöttünk, hogy az
anyag bőven kitölt egy teljes számot. így hát, miközben összeállításunkban igyekszünk bemutatni
az elmúlt évtizedek legfontosabb magyar operatőreit, tudjuk, hogy a kimaradt alkotók
listája legalább olyan hosszú, mint azoké, akikről pályaképet vagy portrét közlünk.
Az a tény, hogy a „magyar operatőri iskola" világviszonylatban is kiemelkedő, a hazai filmes
szaksajtó régóta és gyakran ismételt állítása. Mégis aránylag kevés olyan munkával, elemzés-
sel vagy tanulmánnyal találkoztunk, amely érdemben tárgyalná egy-egy operatőr stílusát,
életművét. Csala Károly majd két évtizeddel ezelőtt megjelent operatőrportréi azóta is a
ritka kivételek közé tartoznak. Az ő elemzései mellett két interjúsorozat próbálta átfogni a
magyar operatőrök munkáját. Szilágyi Gábor életútinterjúi kéziratban a Magyar Nemzeti
Filmarchívum Könyvtárában találhatók, szerkesztett változatban a Filmspirál elmúlt években
megjelent számaiban olvashatók. Muhi Klára pedig a Duna Televízió, illetve a Szellemkép
folyóirat számára készített az elmúlt évtizedben operatőrportrékat.
A magyar filmkritika (valószínűleg nem függetlenül a szerzői film elméletének hatásától)
erősen rendezőközpontú. Az írások szinte kizárólag a rendező személyére és a „rendezésre"
koncentrálnak, ezért az elemzések gyakran olyan mozzanatokat és megoldásokat is a
rendezőnek tulajdonítanak, amelyek nem kizárólag (vagy egyáltalán nem) a rendezői alkotó-
munka eredményei. Természetesen nem tökéletesen elválasztható, hogy egy film
látványvilágában mi a rendező és mi az operatőri vagy díszlettervezői munka eredménye,
hiszen ez nagymértékben az adott alkotókon, valamint a forgatási szisztémán múlik. Éppen
az amerikai, hollywoodi rendszerhez képest szokás kiemelni, hogy az európai, „szerzői" filmes
rendszerben az operatőrnek nagyobb mozgástere van. A magyar operatőri iskolával kapcsolatban
gyakran használt dramaturg-operatőr kifejezés is pontosan arra utal, hogy az opera-
tőröknek nem pusztán a film látványvilágának, hanem a történetmesélés, az elbeszélés módjának
és stílusának megteremtésében is kitüntetett szerepük van.
Természetesen nem gondoljuk, hogy a Metropolis operatőrszáma minden tekintetben át
tudja fogni a magyar operatőrök tevékenységét és munkásságát. Bízunk azonban abban, hogy
összeállításunk nem pusztán operatőrportrék sorozataként, hanem az elmúlt évtizedek magyar
filmtörténetének sajátos fejezeteként, metszeteként is olvasható lesz. Vissza